Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC ÉS EMLÉKEI A KÉSEI KÖZÉPKORBAN (1B01 -1 526) 75 üzenete lehetett. Fennmaradásukat annak köszönhették, hogy amikor 1719-ben a ferences rend a vár romos területén a mai álló templomát és rendházát építeni kezdte, akkor 22 faragott kő korlátbábot, ún. balusztert és két címeres faragványt kibontottak az épületekből, ezeket évtizedekkel később, amikor a klasszicista székesegyházat a mai helyén felépítették, oda beépítették. Ezek közül mindmáig ott látható 16 baluszter, amiből a szentélykorlátot állították össze. A mai szentélykorlát ugyan húsz korlátbábon nyugszik - tíz jobbról és tíz balról ezek közül azonban csak azok az eredetiek, amelyeket sárgás színű márgából faragtak, a szürke színű homokkőből készültek - mindkét oldalon az ötödik és a tizedik számú - az eredetiek 18. századi másolatai, akárcsak a szürke homokkő fedő- és talppárkányok. A baluszterek közepe álló téglalapot foglal magában, ezeken a kor reneszánsz stílusának jól ismert motívumai láthatók, úgy, mintha egy gombra vagy szögre akasztott zsinórra lennének felkötözve: kerek és csúcsos pajzsok, változatos formájú termések, pl. körték, citrom, szentjánoskenyér, makkok, mogyorók. A kőfaragók ügyeltek a naturalizmusra: az egyes gyümölcsök mellé vésett levelek a növény valódi leveleinek hű ábrázolásai. A korlátbáboknak mindkét oldalát kifaragták, így a korlátnak a szentély felé néző részén is láthatók e motívumok. Nem találunk két teljesen egyforma korlátbábot, a megrendelő minden bizonnyal előírta, hogy ugyanabban a sorban nem állhat két egyforma pillér. A többi kőfaragványt a székesegyház építtetői a kriptába falazták be: a balusztereket a lejárat falába, a két táblát pedig a kriptakápolnába. Igaz ugyan, hogy a templom eldugott helyére kerültek e tárgyak, de elhelyezésük mögött logikus megfontolás húzódott. A baluszterek falba építése olyan hatást keltett, mintha korlát vezetett volna le a sírkápolnába, a márványtáblák pedig az egyházmegye újkori vezetőinek síremlékei közelébe kerültek, a folyamatosságot szimbolizálták a régi és az új püspökök között. A kriptában levő reneszánsz faragványokat 1982-ben kibontották, és az ausztriai Schallaburgban rendezett Hunyadi Mátyás kiállításra vitték. A kiállítás végeztével a Magyar Nemzeti Galériába kerültek, a baluszterek még ott vannak, a címeres táblák pedig a Váci Egyházmegyei Gyűjteményben, tulajdonosuk a váci egyházmegye, a Budapesten maradt darabokat letétként őrzi a A középkori székesegyház reneszánsz szentélykorlátja a székesegyházban Az első székesegyház egyik kőfaragványa, Doymus spalatói érsek feliratos köve 1333-ból az altemplomban Felirata: t MCCCXXXIII. D; DOYMUS ARCHI EPS SPALATENSIS FECIT FIERI A szentélykorlát kőbábja
