Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
68 VÁC ÉS EMLÉKEI A KÉSEI KÖZÉPKORBAN (1 301 -1 526) I. Mátyás király márvány domborműve Kázmér lengyel herceg csapatai az ország közepe felé vonultak, azonban sem ellenállással, sem támogatókkal nem találkoztak, végül reményvesztetten a Cserhát dombjain keresztül vették északnak útjukat. Ezután egészen 1526-ig, Buda első török elfoglalásáig béke honolt Vác környékén. Ugyancsak a Mátyás-korban történt két politikai esemény a városban. Hosszú ellenségeskedés után Jiskra idealizált újkori portréja 1462 májusában itt tárgyalt egymással Mátyás király és a Felvidék Habsburg-párti ura, Jiskra János (kinek nevét helytelenül írjuk és ejtjük ma is Giskrának). A tárgyalás eredményeképpen Jiskra meghódolt a királynak, átadta a kezén levő várakat, cserében Arad és Krassó megyében kapott birtokokat. Az egyezség fontos esemény volt: a több mint két évtizedes polgárháború egyik záró aktusa volt. 1485-ben országgyűlést is tartottak Vácott. A király ezen nem tudott személyesen részt venni, hiszen éppen Bécs ostromával volt elfoglalva, ezért csak követei útján képviseltette magát. A nem túl jelentős gyűlésnek csak egyetlen végzését ismerjük: megszavazta a király által kért egyforin- Vitézek tos rendkívüli hadiadót. A PÜSPÖKSÉG ÉS A PÜSPÖKÖK Vác városa az egész középkor folyamán püspöki székhely volt. A püspökség különleges arculatot adott a városnak, a püspöki székhely maga is városfejlesztő tényező volt. Itt tanultak az egyházmegye leendő papjai, ide gyűlt össze az egyházmegye papsága a zsinatokra, itt tartotta tárgyalásait a megyei szentszéki bíróság, húsvét előtt a plébánosok nagy része krizmaszentelés céljából felkereste a várost. A váci püspökséget északon az Ipoly és a Zagyva, nyugaton a Duna határolta, keleten Hódmezővásárhely volt a legszélső pontja, déli határai pár kilométerrel Kalocsa vonalától délre húzódtak. A püspökség magyar mércével mérve a szegények közé tartozott. A 12. század végén, III. Béla korában úgy tartották, hogy - a dalmát püspökségeket nem számítva - főpapja a második legkevesebb bevételt mondhatta magáénak, nála kevesebb jövedelemmel csak a nyitrai püspök rendelkezett. A tatárjárás tartósította e hely-
