Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC AZ ÁRPÁD-KORBAN (895-1 301 )

63

A főtéri ásatás

tője közelében húzódott. A templom belsejében is nagy számban kerültek elő sírok. Ide a plébánosokat, egyéb egyházi személyeket, a bírákat, esküdteket, a tekintélyesebb polgárokat temették. A város vezetői közé tartozhatott az a két elhunyt, akik nyughelye fölé a 14. század elején hatalmas, több mázsás, faragott díszítésű sírköveket helyeztek. Gazdag polgárok lehettek, akik a város főterén házzal rendelkeztek, a határban szőlőket és szántókat

A főtéri ásatásból előkerült 14. századi sírkövek (PMMI-TIM)

A Szent Mihálytemplom a kerítőfallal és a sírokkal

betartva - a temető az egyház körül helyezkedett el. A sírok a keresztény szokás szerint kelet-nyugati irányúak voltak, az elhunytakat kelet felé nézve, hanyatt fektetve temették el. A temetőt bizonyosan megpróbálták elhatárolni a főtér másik, világi funkciót betöltő részétől. Vagy egy kisebb árok, vagy sövénykerítés, esetleg ezek kombinációja volt a határ a megszentelt terület és a földi siralomvölgyben járók világa közt. (A 2003-2005. évi feltárásokon előkerült, kőből készült temetőfal legalább csak a 15. század táján épülhetett fel.)

Az egyházat először 1319-ben említik a közeli Szent Jakab ágostonos kolostor alapítólevelében. A mai Fürdő utca és a Főtér közti részen elhelyezhető kolostor északi határa a diploma szerint a Szent Mihály egyház temebirtokoltak, melyeket a magyar és a német város szegény napszámosaival műveltettek meg. E réteg tagjai gyakran foglalkoztak kereskedéssel is, idejük jó részét otthonuktól távol Magyarország és a szomszédos tájak útjain töltötték, szekéren, lovon zötykölődve vagy hajókon hánykódva. Mindketten rendelkeztek címerrel, ezt büszkén felvésették síremlékükre, mely máig hirdeti öntudatukat és tehetősségüket. (Sajnos a címerek színeit nem ismerjük.) A sírkövek stílusából kiderül, hogy készíttetőik az 1300-as évek elején az Árpádok kihalása utáni trónháborúk, vagy esetleg I. Károly király győzelme utáni években hunytakéi.