Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC AZ ÁRPÁD-KORBAN (895-1 301) 59

elején már biztosan, de lehet, hogy már a korábbi nemzedékek idején is állt már a templom az itteni település közepén az őt körülvevő temetővel. E körül a korábban látottakhoz hasonló házikók csoportosultak a püspökhöz tartozó népekkel. Lehetséges, hogy ezt az egyházat is Szent Mihálynak szentelték, és a tatárok után beköltöző németek e miatt választották őt az új templom patrónusának. Innen néhány lépessel lehetett a folyó átkelőjéhez, révjéhez jutni, ahol az év nagyobb részében élénk lehetett a forgalom, a révészek nagy ladikokban, dereglyékben szállították az utasokat lovaikkal, szekereikkel, áruikkal együtt. Az átkelőktől a vámosok nemcsak a fuvar díját, hanem a püspöknek járó vámot is keményen és határozottan behajtották. A Főtér környékét észak felé elhagyva a laposabb területeken szántók, a domboldalakon gondosan művelt szőlők kísérték a Vácot elhagyó utazót.

KIRÁLYOK, PÜSPÖKÖK ÉS A KÁPTALAN

Vácot és környékét az 1070-es évek óta több mint másfél évszázadon át nem érte támadás, ez az időszak a néha lassúbb, máskor erőteljesebb fejlődés jegyében telhetett el. A12. század végéről, III. Béla király (uralkodott 1172-1196) idejéből maradt fenn egy kimutatás a király és a püspökségek jövedelméről. Ekkora váci püspök a legszerényebb jövedelmű magyarországi egyháznagyok közé tartozott. Jövedelme 700 márka súlyú (kb. 170 kg) ezüstöt tett ki évente, aminél csak a zord, terméketlen hegyekre kiterjedő, ritkán lakott nyitrai püspökség hozott kevesebbet. Viszonylag alacsony jövedelmük ellenére a váci püspökök rangjuknál fogva az ország legelőkelőbb személyei közé tartoztak, tanácsukra és támogatásukra éppúgy számítottak az Árpád véréből származó uralkodók, mint tehetősebb egyházmegyét kormányzó társaikéra. Előfordulhatott, hogy az egész királyság sorsára befolyással lehetett az itteni püspöki trónusra került egyházfi. Ilyen személy volt Boleszló

püspök, aki a III. Béla halálát követő testvérviszályban a megkoronázott Imre helyett ennek fivérét, András herceget (a későbbi II. Andrást) támogatta, ennek párthívei közé állt. A király úgy tudta, hogy az ellene szövetkezők leveleit, iratait Vácon őrzik titokban, ezért az úr 1199. évében katonáival betört az itteni székesegyházba, az oltárba kapaszkodó, a szent helyen menedéket kereső Boleszló püspököt az oltártól elrángatta, és feltörette a kincstárát. Ha hinni lehet a király későbbi, a pápához írt, magát mentegető levelének, az ott őrzött értékekhez nem nyúltak vitézei, csak az összeesküvők iratait vették magukhoz. 1218-ban a káptalan panaszt tett az akkori püspök visszaélései miatt a pápánál, aki elrendelte az ügy kivizsgálását. (Sajnos az ügy kimenetelét ismertető iratok nem maradtak fenn.) 1224-ben a pápa Vác püspökét arra szólította fel, hogy a II. András király és fia, Béla herceg (a későbbi IV. Béla) közti elmérgesedő viszályban Bélát támogassa.

Magyarországon a középkor folyamán általános gyakorlat volt, hogy a hivatalos ügyeket - közjegyzők hiányában - az ezen feladatot felvállaló egyházi intézmények, kolostorok, prépostságok, káptalanok (a püspök mellett működő egyházi testület) előtt intézték. Adásvétel, birtokcsere, örökségi ügyek intézése céljából a környék nemesei a közelükben levő hiteleshelyet keresték fel, hogy ott ügyeiket - megszabott díj ellenében - írásba foglalják. Ha az uralkodó birtokadományt tett, a beiktatást szintén a hiteleshely embere, általában egy kanonok vagy egy pap végezte. Ha peres ügyek folyamán tanúvallomásokat kellett szerezni vagy a helyzetet felmérni, szintén szükség volt a hiteleshelyek képviselőire. A váci káptalan első ilyen témájú ismert oklevele 1227-ből származik, ekkortól a török hódításig folyamatosan szaporodott az elvégzendő feladatok, a róluk kiállított diplomák és az emiatt a várost felkereső nemesek és nemtelenek száma.

A váci káptalan 1268-ban ás 1300-ban használt pecsétje