Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
AMIRŐL A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TANÚSKODNAK 41 Bronz öv-TIM 71.2.42) mindkét nemnél egyben a ruházat tartozékai is voltak - a köpenyszerű felsőruha összetűzésére szolgáltak. Mind a női, mind a férfi sírokba helyeztek agyagedényeket is, a legszebb egy bepecsételt díszítésű füles korsó. A temetőben a teljes fegyverzettel eltemetett férfi és a gazdag ékszermellékletes női sírok mellett előforduló szegényes, csak néhány tárgyat tartalmazó temetkezésekből a társadalom tagolódására következtethetünk. A kavicsbánya területén a Kr. e. 2. század második felében temetkező közösség legszebb tárgyai a Tragor Ignác Múzeum helytörténeti kiállításán tekinthetők meg. Maszkos gyöngyök (PMMI-TIM 71.2.144,145) Maszkos gyöngy (PMMI-TIM 71.2.147) Korsó (PMMI-TIM 73.1.23) „BARBÁROK" A DUNAKANYARBAN (Kr. u. 1-5. század) A Kárpát-medencei kelta törzsek uralma a római birodalom terjeszkedésével ért véget. A Kr. u. 1. század első felében a Dunántúl Pannonia provincia néven a birodalom része lett. Az új tartomány keleti határát a Duna jelentette, ennek jobb partján épült ki fokozatosan a katonai táborok és a köztük levő kisebb őrtornyok láncolatából álló védelmi rendszer, a limes, amely a kelet felől érkező „barbár" (nem a római birodalom alattvalóinak számító) népek támadásaitól védte a provincia lakosait. Erre szükség is volt, hiszen a Kr. u. 1. századtól kezdve az Alföldre több hullámban iráni nyelvű szarmata törzsek (jazigok, roxolánok, alánok) érkeztek. A Duna-Tisza közét és a Tiszántúlt meghódító szarmaták továbbvándorlása azonban már nem volt lehetséges, nyugat és dél felé a római birodalom állta útjukat. Kelet felé a dák királyságba, majd ennek leverése után a római Dacia provinciába ütköztek. Északnyugaton a kvá-Miskolc • Nyíregyháza A Csörsz-árok vonala a Barbaricumban
