Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
AMIRŐL A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TANÚSKODNAK 37 bronzkori nagyrévi kultúra, mind a középső bronzkori vatyai kultúra elterjedési területének északi határa vidékünkön, éppen Vác határában van. A kora bronzkor második felétől a középső bronzkor végéig az Alföld északi felét és Északkelet-Magyarországot benépesítő hatvani kultúra településterületének északnyugati határa is Vác körzetében húzható meg. Ismerkedjünk meg azzal a két váci bronzkori lelőhellyel, amelyekről az eddigi leggazdagabb leletanyagot ismerjük. A bronzkor egymást követő, illetve egymás mellett élő kultúráinak emlékei a város déli szélén levő Derecske-dűlőben, a téglagyár bányájában kerültek elő. A tálat, a gömbölyded hasú urnát és a bütyöklábas edényt a sorolt leletek a korszakban szokásos hamvasztásos sírok mellékletei voltak. A várostól északnyugatra, a Duna mellett emelkedő Pogányvár a hatvani kultúra erődített települése. A 136 méter magas, három oldalról igen meredek lejtőjű domb tetején kialakított lakóterületet 0,5-1 méter magas, mesterségesen felhordott sánc védi. Az egykor itt lakók földbe ásott, élelmiszer tárolására szolgáló vermeiből és hulladékgödreiből a kultúra jellegzetes edénytípusai és több, szépen kidolgozott kő- és csonteszköz került elő, az egyik gödör alján pedig ép bronz lándzsacsúcs feküdt. Ugyanide temetkeztek is, egy nagyobb agyagedénybe - urnába - helyezték a máglyán elégetett halott hamvait. Gömbölyded hasú urna (PMMI-TIM 51.3.5) Korsó (PMMI-TIM 51.3.7) Bögre (PMMI-TIM 51.3.12) Bögre (PMMI-TIM 51.3.1) harang alakú edények népe készítette. Több bögre, korsó és fazék a nagyrévi kultúrához tartozik. Egy urna és egy bögre a vatyai kultúrához köthető. Mivel zömében ép edényekről van szó, joggal feltételezhetjük, hogy a felTál (PMMI-TIM 57.5.18) A középső bronzkor több évszázadig tartó békés, virágzó fejlődést jelentett a Kárpátmedencében a Kr. e. 1900/1800-1400/1300 közti időszakban. Ennek a folyamatnak belső gazdasági és társadalmi tényezők, az éghajlati viszonyok változása és főleg egy új hódító, a halomsíros kultúra népének beáramlása vetett véget. A hosszú kardokkal felfegyverkezett, észak, északnyugat felől érkező halomsíros törzsek megjelenése nem jelentette az itt lakók teljes elűzését, megsemmisítését; a régészeti leletek elemzése azt mutatja, hogy keveredtek a helyi őslakossággal. Ennek szemléletes példája a temetkezési rítus változása. A halomsíros kultúra népe törzsterületén Lándzsacsúcs (PMMI-TIM)
