Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
AMIRŐL A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TANÚSKODNAK 33 völgyekben kezdődött el kb. 12 000 éve. A megváltozott életforma nagyon fontos következménnyel járt: maga után vonta az állandó megtelepedést, falvak kialakulását; az élelem tárolására, főzésére szolgáló, kiégetett agyagedények készítését; a szövés-fonás feltalálását. A föld megműveléséhez hatékonyabb eszközökre, kőből csiszolt, átfúrt baltákra, ékekre volt szükség. A termelőgazdálkodásra való áttérés következtében az emberek kevésbé voltak kiszolgáltatva a természetnek; a biztosabb megélhetés pedig a népesség növekedéséhez, s ezzel együtt egy-egy terület eltartóképességének csökkenéséhez vezetett. A Közel-Kelet felől észak, északnyugati irányba vándorló kisebb-nagyobb csoportok Délkelet-Európán, illetve a Balkán-félszigeten át hozták magukkal és terjesztették el a Kárpát-medencében az új ismereteket. Hazánk területén a Kr. e. 6000 körüli időre tehetjük a korai újkőkor kezdetét, amikortól a Dunántúl és az Alföld déli részén kialakuló kora neolitikus kultúrák a tőlük északabbra élő halászó, vadászó, gyűjtögető embereknek is közvetítették az új vívmányokat. A folyamat eredményeképpen jött létre a neolitikum középső szakaszában két - egymással rokon - új kultúra: az ország nyugati részén a dunántúli vonaldíszes kerámia, keleti részén pedig az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Vác földrajzi elhelyezkedésének legjellemzőbb vonása, hogy három nagy tájegység - Dunántúl, Északi-középhegység, Alföld - találkozásánál fekszik. Ez az egyik oka annak, hogy az őskor egyes szakaszaiban hol a nyugati, hol a keleti, hol az északi országrészre jellemező népek telepedtek meg itt. Sajátos földrajzi helyzetével magyarázható az is, hogy voltak időszakok, amikor vidékünkön húzódott az egymás mellett élő népek közti határ. Csiszolt kőbalta (PMMI-TIM 64.1.1) A dunántúli vonaldíszes kerámia népe a középső újkőkorban (Kr. e. 5400/5300- 5000/4900) élt vidékünkön. Mint neve is mutatja, agyagból égetett edényeit bekarcolt, ívelt vonalakkal, később kottafejekre emlékezető mintával díszítette. Késői, zselizi szakaszát is elsősorban a mintakincs alapján tudjuk elkülöníteni: az edényeken a körbefutó, bekarcolt vonalakat rövid, szilvamag alakú bevágások szakítják meg. A kultúra településeit vízhez közeli, elsősorban lösszel borított dombhátakon hozta létre, ahol több dunántúli feltárás tanúsága szerint föld felszínére épített, nagycsaládi, ún. hosszúházakban laktak. Irtásos, égetéses földműveléssel foglakoztak, a föld feltörésére, művelésére kőből csiszolt, a nyél számára átfúrt baltákat és agancskapákat használtak; a termés betakarítására szolgáló sarlót agancsfoglalatba illesztett kőpengék alkották. Vác belterületén - a fentebb már említett ok miatt - csak nagyon szórványosan bukkannak fel a vonaldíszes kerámia emlékei. Ezek közé tartozik egy kottafejes díszítésű edénytöredék és egy áttört edénytalp. A város északi szélén, a Duna-parton feltárt újkőkori településről már gazdagabb leletanyagunk van. Áttört edénytalp (PMMI-TIM 82.25.1) OSKOR Kr. e. 500 000-Kr. sz. körül Rézkor Kr. e. 4500/4400-2800/2700 Bronzkor Kr. e. 2700-900/800 Kora vaskor Kr. e. 900/800-450 Késő vaskor - kelta civilizáció Kr. e. 450- Kr. sz. körül Állattenyésztés, földművelés Erődített település, harang Szkíta kultúra, meanderdíszes pecsételő Fejlett mezőgazdaság, használati eszközei, kocsi, alakú edények, halomsíros kézművesipar és kereskedehamvasztásos sírok kultúra, bronz fibula lem, magaslati település
