Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
32 AMIRŐL A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TANÚSKODNAK Amiről a régészeti emlékek tanúskodnak AZ ŐSKOR ÉVEZREDEI (Kr. e. 500 000-Kr. sz. körül) Amikor a mai látogató a váci Duna-parton sétálva feltekint az ott magasodó várfalra, vagy a hangulatos barokk Főtéren találkozik a Szent Mihály-templom rekonstruált falaival, talán nem is gondol arra, hogy ezen a helyen jóval a középkort megelőzően is éltek emberek. A később itt kialakult város területe - közelebbi-távolabbi környékével együtt - természetföldrajzi adottságai miatt ugyanis már évezredekkel ezelőtt lehetőséget kínált a megtelepedésre. Az őskorból írásos források még nem állnak rendelkezésünkre, nem tudjuk, hogy az akkor élt népek, népcsoportok hogyan nevezték magukat és egymást. Anyagi kultúrájukra, életmódjukra, temetkezési szokásaikra, művészetükre, hitvilágukra kizárólag a régészeti leletek, ásatási megfigyelések alapján következtethetünk. Ezek segítségével lehet elkülöníteni az egyes népeket, amelyeket régészeti szakkifejezéssel kultúrának vagy csoportnak hívunk. Az egyes kultúrák, csoportok valamelyik híres lelőhelyük után (hatvani, péceli kultúra), a csak rájuk jellemző kerámia (vonaldíszes edények kultúrája) vagy éppen jellegzetes temetkezési szokásuk (halomsíros, urnamezős kultúra) alapján kapták a nevüket. Az őskor végén, a kora vaskori szkítákra és főleg a késő vaskori keltákra ugyan már utalnak írásos források, a rájuk vonatkozó ismereteinket azonban továbbra is elsősorban a régészeti leletekből meríthetjük. Hasonló a helyzet a magyar államalapításig terjedő időszakban is (római, népvándorlás és honfoglalás kor). Vácon és környékén az ember megjelenésétől kezdve folyamatos volt az élet; a tájegységen megjelenő régészeti kultúrák emlékei itt is előfordulnak. Azonban a középkor évszázadaiban kiépülő város területén a korábbi időszakok hagyatékát jelentős mértékben elpusztították, ezért elkerülhetetlen, hogy a középkor előtti korok emlékeinek számbavételénél a mai belvároson túlra is kitekintsünk. Az alábbiakban ismertetett régészeti leletek döntő többségét a váci Tragor Ignác Múzeum őrzi, egy részük megtekinthető a múzeum helytörténeti kiállításán. Remélhetőleg a jövőben megvalósulhat szélesebb körű bemutatásuk is. Az emberi történelem legrégebbi, jégkorszakra eső szakaszából, az őskőkorból (paleolitikum, Kr. e. 500 000-10 000) egyelőre csak néhány helyről vannak nyomok Vác határában. A Kis-Hermányban, Gombásban és az Alsó-Csipkés-dűlőben megfigyelt tüzelőhelyek, állatcsontok, pattintott kőeszközök egyértelműen az emberi élet bizonyítékai. A váci határ délnyugati sarkában egy középső kőkori (mezolitikum, Kr. e. 10 000-6000) vadászcsoport alkalmi tanyahelyéhez tartozó, hazánkban eddig igen ritka sátorszerű építmény és tűzhelyek maradványait ismerjük. Az itt időlegesen megtelepedő emberek több száz kisméretű kőeszközt hagytak ránk. A Kr. e. 7-6. évezredben, az újkőkor (neolitikum) elején gyökeres változás kezdődik Európa, s így hazánk területén is. A változás lényege, hogy a paleolitikumra és mezolitikumra jellemző zsákmányoló - vadászó-halászó-gyűjtőgető - életmódot fokozatosan az élelem termelése váltja fel. Ez a folyamat a Közel-Keleten, az ún. termékeny félhold (a mai Irak, Irán, Törökország) területén a nagy folyó-ŐSKOR Kr. e. 500 000-Kr. sz. körül Őskőkor Kr. e. 500 000-10 000 Középső kőkor Kr. e. 10 000-6000 Korai újkőkor Kr. e. 6000-5400 Középső új kőkor Kr. e. 5400-5000/4900 Késő újkőkor Kr. e. 5000/4900-4500/440C Tűzhelyek, pattintott eszközök Sátorszerű építmények, kőeszközök Megtelepedés, csiszolt kőeszközök Vonaldíszes kerámiák Állattenyésztés, földművelés, gerendaházak
