Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

Város a Duna partján

A Blagovesztenszka-templom főhajója és ikonosztáza

r ¥

yM

1

• i

Szentendre.

.......................................................

Szentendre a Duna jobb partján fekvő kisváros, műemlékekben különlegesen gazdag település. Az 1690-es években a hazájukban még a töröktől veszélyeztetett szerb csoportok érkeztek, s mintegy 800 család állapodott meg itt. Szabad vallásgyakorlási lehetőséget és egyéb jogokat kaptak az uralkodótól. A szerbség aránya később csökkent, a városba dalmát, német és szlovák lakosság is került, így a vallási arányok is jelentősen megváltoztak. Szentendrét a 19. századi gazdasági hanyatlás kímélte meg a műemlékrombolástól, a máshol bekövetkezett építkezési hullámtól. Máig jellemzője a szerb-dalmát ízlés, amit a hazai, sajátosan provinciális stíluselemek gazdagítanak. A városka magja szűk, zárt beépítésű házhalmazokkal övezett, a településkép festői szabálytalanságot mutat. Sok múzeumi kiállítóhely, galéria kínálja magát a belvárosban.

Látnivalók: a Fő tér, a Városház tér, a Templom tér és a Rab Ráby tér, a Bogdányi és a Dumtsa Jenő utca épületei, egykori kereskedőházak (1700-as évek első fele) • a Szentendrei Kereskedő Társaság által a járványos betegségek elkerüléséért állított díszes rokokó stílusú kereszt a Fő téren (1763) • Mayerhoffer András tervei alapján épített Blagovesztenszka (Gyümölcsoltó Boldogasszony) templom (1752), a 18. század közepéről származó ikonosztázzal, oltárasztallal és a támaszkodó székekkel • a volt szerb iskola copfstílusú épülete (1793) • a Görög utcában volt barokk sóház (18. század), ma a világhírű keramikus, Ko-Szerb férfi és nő a 18. században