Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁROSNÉZŐBEN 236 A Kőkapu az 1910-es években A felújított Kőkapu I. Ferenc császár A felirat mellett jobbra Ferdinánd és Miksa, balra József és Lipót főhercegek kettős mellképe látható. Az északi oldalon, ahonnan a fenségeket szállító hajók érkeztek, Mária Terézia királynő és férje, I. Ferenc császár mellképe látható, köztük a diadalív történetét összefoglaló felirat. Több helyi legenda kötődik a kapuhoz, ezek egyik csoportja azt mondja, hogy soha nem is ment át alatta a királynő. Egyik változat szerint attól félt, ráomlik, tudván, hogy a hatalmas épületet igen rövid idő alatt emelték. A másik változat szerint a rebellis magyaroktól való félelme vezette a kikerülésre, merénylettől, az építmény felrobbantásától tartott volna. Az is elterjedt, hogy a hintójába fogott lovak bokrosodtak meg, azért kerülték ki a kaput. Egyik verziót sem támasztja alá semmiféle egykorú írás, pedig a városi jegyzőkönyvek és a korabeli osztrák sajtó is tudósítanak az eseményről. Egy másik szép legenda azttart- József és Lipót főhercegek ja, hogy Ferenc csáMária Terézia királynő A város egyik jelképe, a Kőkapu szár halála percében villám csapott az őt ábrázoló váci domborműbe, ami le is zuhant. A Kőkapu mellett álló hatalmas épülettömb a Váci Fegyház és Börtön. Mai formája körülfogja, eltünteti az irgalmas rendiek által építeni kezdett, majd 1767- ben Migazzi püspök által a nemes ifjak konviktusának átépített barokk épületet, amita királynő alapítványa tiszteletére Theresianumnak neveztek. 1808-tól a Ludovika Akadémiát szánták ide, 1855 óta börtön. Udvarán neogótikus kápolna áll, aminek a Dunáról jól kivehető oromzata kis fiatornyokkal díszített. Szentélye sokszögzáródású, két mellékhajójában fakarzatok álltak, neogótikus falképek és színes ólomüveg ablakok díszítették. Évtizedekig raktárként használták, ami erősen megviselte az építményt, felújítása részlegesen sikerült. A börtön egykori fegyelmező részlegét az I. világháború olasz frontjáról nevezték el a szenvedést megtestesítő Ferdinand és Miksa hercegek
