Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
222 VÁROSNÉZŐBEN A templom mögött nyílik a város mai piaca. Bejárataihoz a rég megszűnt püspöki Zöldfai malom kőkeretes kapuját állították, amit 1755- ben Kmelich Mátyás faragott. A fém kapuszárny a fennmaradt eredeti tervrajz alapján készült rekonstrukció. Országszerte ismert figurák voltak a váci és környékbeli kofaasszonyok, akik rendszeresen utaztak más városok piacaira is. Egyfajta közvetítő kereskedelmet folytattak, portékát hoztak-vittek. A frissen sütött cipót a jó liszttel bőven ellátott vízimolnárnék szolgáltatták, egy időben Pestet is innen látták el kenyérrel, hajón szállították oda hajnalonként. A megszokott termények és termékek mellett Vácon híresen jó sült libafertályt és hurkát árusítottak. A hal- és baromfiárusítás régebben elkülönült, mert azt a Főtéren nem engedték árusítani. Most minden terméknek megfelelően kialakított helye van a főként kedden és pénteken virágzó váci piacon. A tér Dunával párhuzamos házsora formában és díszítésben is sok szép részletet mutat. A piackapuval szembeni sarokház az egyik legrégibb a városban. Az Elefántos ház a város élelmiszerellátásában fontos szerepet játszó fűszerkereskedők emléke. Az elefánt mint cégér általában a gyarmatáruk forgalmazására utalt, itt régen „bihalyos" (bivalyos) néven emlegették miatta a boltot. A 17. számú házat Würth Ferenc kanonok építette unokaöccse, a szintén kanonoki stallumot elnyert Antal részére. Az ő monogramja ismerhető fel a homlokzat vas díszítő elemei Egy volt kereskedőház, az Elefántos ház A Főtér nyugati oldala
