Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
Fekete gólya Szürke gém Jégmadár Bakcsó A mélyedésekben az árvizek és a Gombás-patak hatására tócsák, holtágak jönnek létre. A sekély vízben az úszó békaszőlő, az apró békalencse és a kanadai átokhínár a jellemző fajok. Ilyen nyugodtabb vizek szükségesek a halak, a kétéltűek szaporodásához és a rájuk vadászó jégmadár, szürke gém megélhetéséhez. Szinte mindig találkozhatunk a ligeti tóra is kimerészkedő tőkés récékkel, amik csak a fagyok alkalmával vonulnak vissza a Dunára. Különlegesebb madárfajok is, mint a kis és nagy kócsag vagy a fekete gólya rendszeresen előfordulnak. A galériaerdők fészkelői közül jelentősebbek a kerti geze és a berki tücsökmadár. A Duna felől kifelé haladva újabb szintemelkedést követően jutunk a parkosított ligetbe. Bár itt a növényzet nem őshonos (platán) az öreg odvas fák remek fészkelőhelyet biztosítanak a csókáknak, macskabaglyoknak, és a harkályoknak is akad kopogtatnivaló. A víztől távolodva az aljnövényzetben megjelenik a hóvirág, a csillagvirágok, valamint a sárga virágú sálátaboglárka. A természetes ártéri erdők ezen szintjén kocsányos tölgy, magyar kőris és vénic-szil alkotta ligetek találhatók. Tőkésréce Kecskebéka Vízityúk Egy betolakodó: a vörös fülű ékszerteknős j