Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
XXX A székesegyház formákat kedvelő alkotói irányzat, ez a „forradalmi" építészet hatott Canevale-ra is. Akkoriban Vácott keveseknek nyerte meg tetszését a templom külseje, kora klasszicista egyszerűsége. A hatalmas, sima falfelületeket csupán ablakok törik meg, a kupola ráül a falakra, uralkodik az épületen. A homlokzaton hat korinthoszi oszloppáros alkot előcsarnokot érdekes ritmusú oszlopközökkel. A párkány fölött, szinte az oszlopok folytatásaként Bechert József szobrai láthatók: középen Szűz Mária és Szent József körülvéve Szent János Szent Péter Mária négy apostol, Péter és Pál, valamint János és Jakab alakjával. A D. 0. M. (Deo Optimo Maximo) felirat jelentése: A legjobb, leghatalmasabb Istennek. Alatta latinul a templom titulusa: a mennybe felvett Szűz és Szent Mihály arkangyal tiszteletére. A kettős titulálással tulajdonképpen a két korábbi székesegyházi védszent egyesítése történt, a várbeli Szent Szűz templom és a német városi Szent Mihály tiszteletének továbbvitele. A várban a kezdetektől három püspöki templomot ismertünk, a negyedik a török után még használható német városi lett, így a mostani már az ötödik püspöki székesegyház Vácon. A katedrális hossza 76, szélessége 34, magassága 52 méter, s a kupolán 6 méter magas kereszt áll. A templom belső tere egyszerű, átlátható. Alaprajza kereszt alakú, a szárak találkozására támaszkodik a kupola, amibe felül kis bevilágító dob ereszti a természetes fényt. A főoltár és a kupola freskója a kor egyik legjelentősebb festője, Franz Anton Maulbertsch alkotása. A főoltár képe Szűz Mária Szent Erzsébetnél tett látogatását ábrázolja, a Vizitációt, a két áldott állapotban lévő nő találkozását. E csodás kompozícióval valamiért elé-SzentJózsef Szent Pál Szent Jakab gedetlen lehetett a megrendelő püspök, mert nem sokkal elkészülte után elfedette Johann A főhajó
