Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁROSNÉZŐBEN A vár romjai eltűntek, egy időre léte is szinte elfelejtődött. Egy évszázada, hogy újra gyarapodnak az ismeretek róla, akkor Tragor Ignác önálló könyvet is szentelt a váci várról egybegyűjtött anyagnak. A 20. század utolsó negyedének építkezései kapcsán, a módszeres régészeti ásatások eredményeként, majd a várfal helyreállításának köszönhetően egyre többet tudhattunk meg róla. A Duna felől visszaépített várfal a kiugró ágyúterasszal a korabeli ábrázolásokon is jól kivehető, mellette ma az eredeti, vízhez lefutó lépcsősort is láthatjuk. A terasz falán 2000 óta áll I. Géza király szobra, akit a Képes Krónika szerint az akkor itt álló székesegyházban temettek el 1077-ben. Az egykori várközpont helyén ma élő tér Géza király nevét viseli, csakúgy, mint az ott álló iskola. Ennek kertjében láthatók még a vár bejáratát védő Blaskó János szobra a torony romjai, falánál pedig Kiss István Végvári vitézek című emlékműve. A ferences templom, közkeletű elnevezése Barátok temploma, titulusa Szent Kereszt feltalálása. A romos vár területére 1719-ben érkeztek a ferences szerzetesek, engedélyt és helyet az első Althann püspök adott számukra. Mivel a püspök Szent Kereszt feltalálása ünnepén vezette be az első testvéreket a számukra kijelölt kis épületbe, a templom titulusának e napot választották. A templom és mellette a kolostor több szakaszban épült meg 1721-1766 között. A szentélyt már 1726-ban használatba vették, ekkorra készült el a kolostor homlokzati szárnya is. Jó évtized múlva építik a tornyot és a kolostor folytatását, a templomhajó a század közepén került sorra, végül 1766-ban szentelték fel az immár kész, háromhajós templomot. I. Géza király várfalon A ferences templom és kolostor kXXXXXXxXx^XXxXXXXXX^OOOO««
