Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

18

AHOL A SÍKSÁG, A HEGYEK ÉS A DUNA TALÁLKOZNAK

A sokarcú Dunakanyar |

HALAK A DUNÁBAN

Az utóbbi évtizedek kutatásai szerint a Duna magyarországi szakaszán mintegy hetvenkét hal-, illetve körszájú faj él. Legjellemzőbb többek között a harcsa, a márna és a keszeg. Az általánosan elterjedt fajok mellet számos különlegességgel is találkozhatunk, igaz csak ritkábban. Az érzékenyebb fajok kiegyensúlyozott életkörülményeket igényelnek, amit a szabályozott mederviszonyok mellett napjainkban elsősorban a folyamatos és túlzott hajóforgalom tesz lehetetlenné. Ha pedig belegondolunk az Európai Unió vonatkozó irányelveire, miszerint a Dunát teljes hosszában hajózhatóvá kell tenni, rá kell jönnünk, hogy ez a helyzet nemhogy javulni nem, de romlani fog.

Ilyen érzékenyebb, és ezáltal ritkább, védett fajok a dunai ingola, a vágócsík, a dunai galóca vagy a patakokból érkező vendég petényi márna (kárpát-medencei bennszülött). Kizárólag a Dunában vagy annak vízgyűjtőjén él a német bucó, a leánykoncér és a dunai galóca, amely fajok fennmaradása ezek szerint nagyban függ a Duna állapotától.

Halak és rákok Luigi Ferdinando Marsigli 1726-ban megjelent Duna-könyvében

k