Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC A 20. SZÁZADBAN 173 a szeminárium és a Piarista Gimnázium épülete. Deákváron 1927-ben állami népiskolát adtak át. 1929-ben az egykori Vásártér sarkán felépült az evangélikus elemi iskola. 1939-ben a Szent Miklós téren adták át a Karolina Női Felsőkereskedelmi és Ipariskolát. Vác iskolavárossá lett. Gondot fordítottak a műemlékek ápolására is. Többek között ekkor restaurálták a város jelképét, a Mária Terézia látogatása tiszteletére emelt diadalívet, a Kőkaput. A múlt emlékeinek megőrzésében nem kis részt vállalt a Váci Múzeum Egyesület. A város történelmét, műemlékeit ismertető kiadványok sora bizonyítja azt a kitartó munkát, amellyel a város polgáraiban igyekeztek megerősíteni az egészséges lokálpatriotizmust. Az egyesület ismeretterjesztő előadásai rendkívül népszerűek voltak Ünnepség a Hősök szobránál a vádak körében.Tragor Ignác, az egyesület elnöke tiszteletére szobrot is emeltek a váciak. A Főtér rendezésére is sor került. Ennek közepén még 1896-ban, az ország fennállásának ezredik évfordulójára fákkal, öntöttvas ráccsal körülvett parkot alakítottak ki, melyet Schuster Konstantin püspökről neveztek el. E park helyén 1933-ban avatták fel az első világháborús emlékművet, Cser Károly szobrászművész alkotását. Az 1944-es német megszállásig a városi ünnepségeket, a Hősök vasárnapját itt rendezték meg.
