Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
A NAGY VÁLTOZÁSOK SZÁZADA - A 19. SZÁZAD 143 Than Mór: A júliusi váci csata (Magyar Nemzeti Múzeum) a várost elhagyni. A magyar sereg egérutat nyer ugyan, de az orosz sereg az engedélyezett szabad rablás során tetemes károkat okoz egyházi és világi javakban. Az ország és város, ha rövid ideig is, de élvezi a szabadságot, a Habsburg-háztól való függetlenséget. 1849 júliusában a komáromi vár alól indul vissza Görgei Artúr seregével, hogy felvegye a harcot az osztrákok által behívott orosz sereggel. A két sereg Vác Gödöllő felé eső határában ütközik meg július 15-én, majd mindketten visszavonulnak. E csatában esik el az orosz Emerich von Offenberg törzskari lovas kapitány, akinek az emlékére „muszka keresztset állítanak a Zsellér-dűlőben. Egynapi pihenő után,július 17- én Görgei megkezdi a visszavonulást seregével Tokaj irányába, de a város területén egy hadoszlopot megtámadnak az orosz csapatok, és csak vad utcai harcok után tudják a magyar csapatok Az osztrák sas a magyar címeren AZ OSZTRÁK ÖNKÉNYURALOM A magyar szabadságharcot az osztrák kormány idegen, az orosz cári sereg segítségével leveri. Európa haladó gondolkodói, köztük Heinrich Heine is elsiratja a szabadságharc bukását, mint írja: „Megdőlt a szabadság végső reménysége. Halára vérzik immár Magyarország!” Az épületekre ismét fekete-sárga színű zászlókat tűznek ki, s az országra a megtorlás és az önkény árnyéka borul. Gyakoriak a házkutatások, a kocsmákban és más nyilvános helyeken spiclik figyelik a közhangulat alakulását. Az idegen uralom elleni passzív ellenállás legkülönbözőbb formái alakul-A váci csendőrség épületének rajza, 1853 Krauner János azonossági igazolványa, 1858 nak ki: magyaros ruhát, ékszert viselnek az emberek, nyilvános helyen a Szózatot és a Himnuszt éneklik, magyar témájú színdarabokat rendeznek, megtagadják az adófizetést, és titokban fegyveres ellenállásra is készülnek. Azonban a forradalomnak voltak olyan vívmányai, amiket az osztrák kormány nem A váci távírda pecsétje, 1868
