Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

A FEHÉREK TEMPLOMÁNAK KRIPTALELETEI - A „VÁCI MÚMIÁK”

135

A holtaknak mintegy fele volt a ravatalozáshoz készített halotti ruhába öltöztetve, ez hosszú, egyszínű köntös, kevés szabással, hátul megkötve. A katolikus vallásgyakorláshoz fűződő tárgyak - rózsafüzér, feszület, skapuláré, érem, amulett, szentkép - rendkívüli sokfélesége tartozott az elhunytakhoz. Anyagukat, díszítésüket, ábráikat tekintve is vannak itt különleges darabok, s rendkívül széles a szakrális körzet, amit származási helyük kijelöl. Sok a szentföldi, és van több nyugateurópai búcsújáróhelyről (Marizell, Loreto) való is köztük.

A 18. századi mindennapokról ad képet az eltemetettek ruházata és néhány használati tárgya. A férfi és női viselet elemei a lábbelitől a fejfedőig számos változatban megmaradtak, eredeti színük és mintázatuk jórészt látható. A kriptából a múzeumba került tárgyak zöme a korabeli élet olyan hétköznapi kelléke, ami máshol nem is őrződött meg. A koporsóba rakott fésű, az ottfelejtett ácsceruza, a különböző céllal elhelyezett használati tárgyak, kiegészítők is közelebb hozzák a letűnt világot.

A Fehérek templomának kriptájába temetettek egy része még a török hódoltság korában született. Sokan közülük nem is magyar származásúak, maguk vagy felmenőik messze vidéken látták meg a napvilágot, de Vácott haltakéi, katolikusként. A török idők után újranépesült város lakói ők, akik a 17-18. században érkezve alakították ki Vác új társadalmát. A magyar, német, cseh, morva, szláv és minden más eredetű lakosság kultúrájának keveredése, egységesülése épp a kripta használatának idején hozta ezt létre. Az ismert adatok alapján kikutatott újabb levéltári források (végrendelet, vagyonleltár, levelezés) árnyalják majd tovább a kutatók számára a képet.

A tetemek közgyűjteménybe kerülése páratlan lehetőségeket nyitott a történeti antropológia művelőinek: a múmiák minden szerve ép, vizsgálható, csak kiszáradt állapotban van. Ismert a nevük, koruk, esetenként származásuk, foglalkozásuk, társadalmi helyzetük, rokoni kapcsolatrendszerük. Ilyen vizsgálati lehetősége antropológusnak nem adódott még sehol a világon, ezért is rendkívüli a

6;

,./A ' '*• —

CM

• *■?*

édvt-'C. p OfcT

ctíi

„ Ut-T f »

ék* '

<2*

ti

[ . /v

„ l

//>, í

rj.

...

v' tsyoL*

/. -/

/ yo- fii

. zy-á

. LCC

Kimutatás Csonka György temetési költségeiről (1756)

nemzetközi érdeklődés. A váci múmiák vizsgálatánál minden esetben próbálják megállapítani az elhalálozás okát, családtagok esetén követik örökletes betegségeiket, figyelik egyes foglalkozások ártalmait. Adatokat nyernek bizonyos betegségek gyakoriságára, az újak megjelenésére, a szerencsésen túlélt bajok alapján a szervezet védekezőképességének titkaira. A Magyar Természettudományi Múzeum 2006-ban nagysikerű kiállításon mutatta be a váci múmiák vizsgálatánál használt munkamódszereit, eddigi kutatási eredményeit.

A vád kriptaleleteket bemutató Memento mori dmű kiállítást a főtér egyik középkori kőpincéjében városi támogatással valósította meg A Vád Múzeumért Közalapítvány 1998 nyarán. Ez a tárlat sokban különbözik a közismert múmiatemetők (Brno, Palermo) látványától. Azok a közönség számára megnyitott eredeti temetkezőhelyek, ahová valaha főként szerzeteseket temettek, így jellemző módon tárgyi mellékletek nélkül láthatók maguk az elhunytak. A vád kriptába főként a polgári lakosság temetkezett, különböző életkorú, származású, társadalmi helyzetű férfiak és nők. A múzeumi bemutatón a kor temetkezési kultúrája mellett az életmódjukat kísérő színes tárgyi világ is követhető, s mindez értelmező ábrákkal, szövegekkel kiegészítve.