Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD 121 A Naszály hegy kövéből faragott kereszt és kapu és Ausztria közti árukereskedelem folyt. A városban 1724-től tevékenykedett a Kecskemétről ide költöztetett harmincadhivatal, ami az említett távolsági kereskedelemből szedte le a sápot a királyi kamara részére. 1784-ben II. József szüntette meg e hivatal itteni tevékenységét. A váci püspökség is rendelkezett középkori eredetű árumegállító joggal, amivel a török uralom alatt nem élhetett. 1700-ban I. Lipót császár visszaadta a vámprivilégiumot, és a városon keresztülmenő áruvivő személyeknek útvámot kellett fizetniük. Mivel a vámot a város haszonbérbe vette a püspökségtől, ebből is keletkezett haszna a városnak. Vácott évente négy országos vásárt tartottak: virágvasárnap (a húsvét előtti vasárnap) általában a gabona cserélt gazdát, a nyári Sarlós Boldogasszony napján (július 2.) elsősorban gyapjút és hagymát árultak, az őszi, Gálnapi (október 16.) vásár baromvásár volt, de a házi eszközöknek és ruházati cikkeknek is nagy keletje volt ekkor, a téli, Szent Tamás-napi (december 21.) vásárt pedig dohányvásárnak hívták. A vásártartási joggal is a püspök-földesúr rendelkezett, de azt tőle a város vette bérbe a háromévente megkötött úrbéri szerződés alapján. A vásári forgatagot odaképzelhetjük egykori helyszíneikre. A legnagyobb a Vörösháztól északra elfekvő üres terület volt, ahol a barmokat állították ki, a másik a Főtér, ahol terményeket és mindenféle kézműves portékát kínáltak, a harmadik a Szentháromság tér, ami a halpiac volt. A Duna-parton a fakereskedők bonyolították le üzleteiket. A földesúr 1700-ban kapta vissza a hetivásár tartási jogot, amit a város szintén haszonbérbe vett a püspökségtől. Kezdetben vasárnap, 1715- től hétfőn, Mária Terézia által 1761-ben adott szabadalom alapján már hetente kétszer, hétfőn és csütörtökön tartották. A Főtér, vagy ahogy ekkoriban nevezték, a Piactér e két napon hangos volt a több száz árus és a vevők zsivajától. A város kiváltságai közé tartozott, hogy az egyéb kisebb királyi haszonvételeket is haszonbérbe vehette földesurától. így kibérelte, majd alhaszonbérbe adta a révet, a kövezet és a malomkarók utáni díj beszedését, a kocsmákbani bor-, sör- és pálinkamérést és a húsmérést. A városi kocsmák nagyobbik részének épülete nem, csak a nevük maradt fenn. Bort és sört mértek az Arany Szarvas vendégfogadóban (ma a Pannónia épülete), a Fekete Sasban, a Zöldfában, a Kúriában (ma is a Főtéren áll), az Arany Hordóban, valamint a káptalani (a Kossuth téren) és a püspöki sorházban (a strandfürdő mellett). Az egykori Arany Szarvas vendégfogadó
