Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC A TÖRÖKKORBAN 105 a szociális intézmények legfontosabbikát, a szegények konyháját, A török város házaiért sem lelkesedett: a sok háborús pusztítás miatt alig maradt emeletes kőház. Pedig az utolsó, nagy megpróbáltatás még hátravolt. 1683-ban oszmán birodalmi sereg vonult a Duna-parti hadiúton Bécs ellen. A császárváros alatti vereségét az európai szövetséges hatalmak Magyarországot felszabadító hadjárata követte, amely másfél évtizedre újra lángba borította az országot, és azt a keveset is elpusztította, ami a hódoltságban még megmaradt. Vác viszonylag hamar, három év alatt túlesett a harcok nehezén. A szövetséges keresztény csapatok először 1684-ben kísérelték meg visszavívni Budát. Vác alatt sikerrel ütköztek meg a budai pasa eléjük vonuló seregével, és felszabadították Vácot. A keresztény uralom nem tartott sokáig. Miután a keresztény sereg felhagyott Buda ostromával, a pasa és a nógrádi bég visszavette Vácot. Nem örülhettek neki sokáig. A következő évben a budai pasa Esztergomtól visszavonultában, császári csapatoktól üldözve kénytelen volt újra kiüríteni és felégetni a várat és a várost. Az 1686 júniusában Buda felé vonuló keresztény had megint, immár véglegesen birtokba vette az üres romhalmazt. Szeptember 2-án felszabadult Buda, Vác mindörökre megmenekült a török fenyegetéstől. 1687-ben egy németalföldi tudós utazó, Jakab Tollius meglátogatta Budát és környékét. Vácról ezt írta naplójába: „Felsóhajtottam az egykori híres vár láttán. Kunyhókban néhány szerb család lakik, vagyis inkább megbúvik bennük." A felszabadító seregek katonái Buda 1686. évi felszabadítása
