Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC A TÖRÖKKORBAN 105 a szociális intézmé­nyek legfontosabbikát, a szegények konyháját, A török város házaiért sem lelkesedett: a sok háborús pusztítás mi­att alig maradt emele­tes kőház. Pedig az utolsó, nagy megpróbálta­tás még hátravolt. 1683-ban oszmán birodalmi sereg vonult a Duna-parti hadiúton Bécs ellen. A császárvá­ros alatti vereségét az európai szövetséges hatalmak Magyarországot felszabadító had­járata követte, amely másfél évtizedre újra lángba borította az országot, és azt a ke­veset is elpusztította, ami a hódoltságban még megmaradt. Vác viszonylag hamar, há­rom év alatt túlesett a harcok nehezén. A szövetséges keresztény csapatok először 1684-ben kísérelték meg vis­szavívni Budát. Vác alatt sikerrel ütköztek meg a budai pasa eléjük vonuló seregével, és felsza­badították Vácot. A ke­resztény uralom nem tartott sokáig. Miután a keresztény sereg felha­gyott Buda ostromával, a pasa és a nógrádi bég visszavette Vácot. Nem örülhettek neki sokáig. A következő évben a budai pasa Esztergom­tól visszavonultában, császári csapatoktól üldözve kénytelen volt újra kiüríteni és felégetni a várat és a várost. Az 1686 júniusában Buda felé vonuló keresztény had megint, immár véglegesen birtokba vette az üres romhalmazt. Szeptember 2-án fel­szabadult Buda, Vác mindörökre megme­nekült a török fenye­getéstől. 1687-ben egy németalföldi tudós utazó, Jakab Tollius meglátogatta Budát és környékét. Vácról ezt írta naplójába: „Felsóhajtottam az egykori híres vár láttán. Kunyhókban néhány szerb család la­kik, vagyis inkább megbúvik bennük." A felszabadító seregek katonái Buda 1686. évi felszabadítása

Next

/
Thumbnails
Contents