Horváth M. Ferenc: Vác Magyarország kincsestára (Vác, 2018)

isvác, egy falu a városban, a 18. század elején jött létre. Akkor, amikor a 16-17. századi oszmán uralom alatt a váciak többsége áttért a protestáns hitre, de miután a város 1686-ban felszabadult, fokozatosan ismét tért hódított a katolikus vallás, és a református lakosoknak az anyavároson kívülre kellett költözniük. 1714-ben létrejött a Duna mentén egy új 1770-ig önálló jobbágyközség, mely a mai napig megőrizte jellegzetes falusias arculatát, és lakói mindmáig ápolják a református életérzést. A települést az anyavárostól az 1764-ben emelt diadalkapu, vácias nevén Kőkapu, és az ekkor létesített Nemesi Ifjak Akadémiája, a Teréziánum - ma fegyház és börtön, oldalfalánál az 1956-os emlékművel - választotta el. Kisvác több évtizedes küzdelem után 1770- ben egyesült az anyavárossal, Püspökváccal, így lakói megszabadultak több jobbágyi tehertől. II. József 1781-ben kiadott Türelmi rendeletét követően 1793-ban felépíthették ma is álló templomukat, akadálytalanul gyakorolhatták vallásukat és taníttathatták gyermekeiket.