Horváth M. Ferenc (szerk.): Mária Terézia Váci látogatása (Vác, 2022)

Tartalom

1764. augusztus 27-én este fél kilenc körül hat fölékesített hajó ért Kisvác partjaihoz. Mikor felbukkantak a Dunán, megszólaltak az ágyúk, a mozsarak, a templomok harangjai. A királyi családot bevezető díszmenet az erre az alkalomra épített diadalkapun át,5 katonák sorfala között haladt a püspöki lakba. Az út megújítva, kikövezve, kétoldalt eperfákkal végig beültetve. Az ünnepi hangulatot zenekarok, dobok és harsonák, a városi gyalogcsapat puskalövései emelték.

Migazzi a városházával szemközti épületet használta püspöki palotaként. Termei különféle színű kelmékkel bevonva, újonnan bútorozva, felékesítve várták a vendégeket. A házak ablakai rajzolatokkal, jelvényekkel és feliratokkal ékeskedtek. A belváros esténként díszkivilágítást kapott, szurkos koszorúk, faggyús üvegek, oszlopokon gyertyával világító lámpások, az ablakokban mécsesek, a látvány „a derült nap legvilágosabb sugaraival vetekedett”.6

Másnap délelőtt a királyi család a jelenlevő főurak, főpapok és a meghívottak kíséretében katonai sorfal között vonult az ekkor székesegyházul szolgáló

MÁRIA TERÉZIA LÁTOGATÁSA VÁCON

5 A legenda szerint a királynő nem ment át a tiszteletére emelt diadalív alatt, mert félt, hogy ráomlik. A korabeli források ilyen aggodalomról nem tudósítanak, az uralkodó áthaladt a Kőkapun.

6 Karcsú Antal Arzén: Vácz város története 2. Vác, 1880. 43.

13

áKk