Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Utószó - Horváth M. Ferenc

A szöveget a mai helyesírás szerint írtuk át, tehát pl. nem hagytuk meg a „ez” hangelölést (helyette „c”-t írtunk). Bizonyos régies hangzású szavak helyett a mai alakot írtuk (pl. míg helyett még). Jelölés nélkül javítottuk a helyesírási hibákat és a központozást. A szövegértelmező betoldásokat szögletes zárójelbe tettük. A keltezéseket feloldottuk és kiírtuk.

A legnagyobb problémát a személy- és a földrajzi nevek le- vagy átírása okozta. Végül úgy döntöttünk, hogy ezek közlésekor is a mai olvasót segítjük, ezért a személyneveket (pl. Trocki helyett Trockij) és a földrajzi neveket (pl. Irkutczk helyett Irkutszk) a ma használatos formában írtuk át, ugyanakkor a lábjegyzetben megadtuk a naplóban szereplő szóalakot is. A naplóíró több helyen is használt idegen szavakat, kifejezéseket, sok esetben ezeket nemcsak latin, hanem arab, japán, orosz, török írásjegyekkel is feltüntette. Ezek többségét sikerült átírni és lefordítani, de volt néhány eset, amikor az eredeti szöveg nem volt értelmezhető a hibás lejegyzés miatt.

A lábjegyzetek helyett a napló végén található végjegyzeteket választottuk, annak ellenére, hogy így nehezebb a magyarázó szövegek követése, mégsem akartuk megbontani a napló tartalmi és formai egységét.

Nagy László, a hadifogoly utazó

Minden bizonnyal Nagy László életében meghatározó tapasztalat volt a hadifogság, a sokszor embertelen körülmények között eltöltött közel hét esztendő. Azonban naplója elsősorban mégsem egy hadifogoly-katonaember feljegyzései, hanem inkább egy olyan utazóé, aki rendkívüli, sokszor életveszélyes kalandokba keveredik hosszú, majd’ hét éven át tartó utazása során, és végre megláthatja Oroszországot, Ázsiát és az áhított Távol-Keletet, ahol „az Ezeregyéjszaka meséi válnak valóra”. Erről ő maga is így ír: „A csodálatos Kelet kalandokra ingerlő misztikumával, szélsőséges impressziójaival regényhősökké formált mindnyájunkat.” A mai olvasónak úgy tűnik, hogy még ilyen körülmények között is érdemes volt ezt a hosszú utazást megtennie, „regényhőssé” válnia. És ha már így történt, úti élményeiről be is kellett számolnia, a megpróbáltatásokról, a történelmi eseményekről, a csodálatos tájakról, az emberi kapcsolatokról és a szerelemről is.

97