Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)
Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921
rikaiak, és ezzel megnyílt a hadifoglyok „paradicsoma”. Színházak, kabarék, bárok óriási mód fellendültek, a barakkok boltokká és műhelyekké vedlettek. Csak a dollár és a yen volt pénz - ezek után elképzelhető a hadifogolyélet. A színházban Őszre járt az idő, a hideg északi szél orkánszerű rohamai söpörték végig Berezovkát. Egy vég nélküli vasárnap délután volt, unalmamban átnéztem a szomszédba az én kis lett barátomhoz: Kulün Ivánhoz.115 Én csak Ványának hívtam ezt a kedvesen lányos képű fiút, akit mióta aprodovolsztvennij magazin116 (intendántius) irodájában megismertem, őszinte ragaszkodásáért és szerény viselkedéséért megszerettem. Mikor bekopogtam az ajtaján, ő is elhagyatott menekült volt, s tudta, hogy csak én jöhetek hozzá, ő nyitott nekem ajtót, hogy örömtől sugárzó arccal előre üdvözölhessen. Ő sem tudta, mihez fogjon, érthető örömmel fogadta tehát propozíciómat, hogy megnézzük a hadifogoly-színházat. Vacsora után összeszedtük magunkat, és elindultunk. A hatalmas helyőrségi színház előtt nagy tömeg tolongott. így szokott ez lenni - jegyzi meg csodálkozásomra egy hadifogoly -, ha magyar előadás van, és ma pláne, díszelőadás lesz, huszonöt[ö]dször megy a „Csárdáskírályné”. Valahogy áttörtük magunkat a tömegen s bejutottunk a foyerba.117 Egy Csajkovszkij-keringő lágy muzsikája bontakozik ki a fecsegő színházi publikum morajából. Cigányzenekar húzza, a nők egész átadják magukat az illúzióknak. Az egyik oldalon süteményekkel megrakott büfé, körülötte csoportosul a „haut volé”:"* orosz tábornokok, amerikai és japán tisztek, no meg a hadifogoly síberek.119 Mellettük a feleségeik vagy barátnőik, elegáns, vidáman kacagó orosz szépségek. Én Kulün barátommal csak bámultam - meglepetésemben alig tudtam szóhoz jutni. Amióta a táboron kívül élem a magam civil életét, nemigen érdekelt a tábor, s most ebben a vakító fényben, díszes publikum között pláne nem tudtam magam hamarosan feltalálni. Végignézve a hadifoglyokon: majdnem mind jól van öltözve. Ez szöget ütött a fejembe. De nincs idő a bámészkodásra, a csengő megszólal, a tömeg bevonul. Közel a színpadhoz, az erkélyen kaptunk állóhelyet. Mellettünk az egyik páholyban két tábornok ült a feleségeikkel, a másikban egy amerikai hadnagy 34
