Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)
Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921
Irkutszk Délután négy óra tájban érkeztünk meg, az állomáson várakozó konvojok azonnal átvettek minket, s erős katonai fedezettel csupa kacskaringós mellékutcán keresztül vittek a közel 3 versztnyire fekvő táborba. Itt egy végtelenül unalmas átvétel következett, és már egész besötétedett, amikor kiutalt lakásainkba helyeztek. Még Szretyenszkben titokban reménykedtünk, hogy Irkutszkban némi szabadságban lesz részünk, de bezzeg a látottak és hallottak teljesen kiábrándítottak reményeinkből. A tábor egy piszkos udvaron felépített tizenkét fabarakkból állott, az egész 2 Vi méter palánkkal volt körülvéve, úgyhogy a táboron kívül csak az épületek tetejét és a fák lombját láthattuk. Persze a tábor megfelelő őrséggel is el volt látva, kik a magas faoszlopokra épített őrbódékról végigpillanthattak az egész táboron. Ötszáz hadifogoly tisztet találtunk már itt, és így számunk hatszázötvenre emelkedett. Kerek egy esztendőt töltöttem ebben a táborban, s ez alatt összesen négyszer voltam a városban, akkor is csak meghatározott helyekre mehettem két szuronyos őr kíséretében. Irkutszkot alig ismerem. Ennek a hetvenezer lakost számláló városnak voltaképp csak egy szép utcája van: a „bolsája” (főút), a többi utcája csupa ellentét: szép kőépületek, sokszor paloták mellett szürke, sokszor düledező faházak csúfítják az utca képét. Érdekes épületeket azért mégis láttam. A színháza, múzeuma, villanytelepe, néhány iskolája, a tűzoltószertárai, templomai és a muzulmán mecset megleptek. A legnagyobb épülete a börtön (mwpbMa). Kaszárnyaszerű, fehérre meszelt épület, hatalmas kőfallal körülvéve. Önkéntelen51 és bizarr gondolatok ébredeztek bennem, amidőn a két konvoj kíséretében ezen épületkolosszus mellett elhaladtam. Tolsztoj és Dosztojevszkij a megmondhatója, hogy micsoda élet folyik itt, vagy akár odaát a mi börtönünkben, a fogolytáborban. Csupa idegromboló szenzációk hatása alatt élnek a foglyok. Jönnek a kedvező harctéri jelentések, a tömeg valami megfoghatatlan szuggesztív hatás alatt lelkesedni kezd, amit a jó szimatú orosz kommandó azonnal észrevesz, s jönnek a lesújtó represszáliák.52 Éjjel megtelik a tábor orosz katonasággal, akik reggelig kutatnak holmi fegyverek után. Képzelhető, hogy ezt a sok fegyveres muszkát mind ellenünk uszították, s úgy rontanak be, mintha tömeggyilkolást akarnának rendezni. Ha csend van a fronton, vagy a mi hadseregünknek megy roszszul a sora, akkor a muszkák csendesek, s ilyenkor a hadifogoly lamentál: so-21
