Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

magasba tört a füst. A folyón egy tevekaraván vesztegelt, bizonyára a még hidegebb északról, burját vezetőik arcán hatalmas fagyási sebek voltak láthatók. Azt a fél versztnyi26 utat, melyet a nagy hidegben megtettünk, sohasem fogjuk az életben elfelejteni. A garnizon nagyméretű volt, békében egy dandár állomásozott itt. A körülbelül 800 főnyi legénységet fa barakkokban, minket pedig piros téglás, emeletes tiszti pavilonokban szállásoltak el. Én Kornreich zászlóssal27 egy kis szobát panamáztam ki, és ebben nagy segítségemre volt gyenge orosztudásom. Az orosz parancsnokság jóindulattal viseltetett, másnap előleget adott 50 rubeles gázsinkra, s kiosztották a propuszkokat28 (kimenő). Reggel 6-tól este 6-ig szabadon mozoghattunk. Miután sapkával, meleg holmival elláttuk magunkat, s uniformisainkat rendbe hozattuk, széjjelnéztünk a városban. Szretyenszk körülbelül 12.000 lakossal bíró város, a kínai határ közelében fekszik, s egy gazdag vidék fontos kereskedelmi gócpontja. Hatalmas áruházai, szép üzletei, nagy tearaktárai és piaca mind ezt bizonyítják. Lakói túlnyomóan oroszok, de él itt sok kínai, japán, burját és tatár, akadnak németek, dánok, és találtam itt egy túród29 tót családot is. Kereskedelmét nyáron részben a vasút, részben a Silkán közlekedő hajók bonyolítják le, de az igazi szezon a tél. Ekkor a Silka jégútján messze földről százával jönnek fel a tevekaravánok és hozzák fel a felhalmozott árut: húst, bőrt, gabonát, szénát, zsírt, halat, vadat, szőrmét, főleg szürke mókust, rókát, farkast, medvét, sarki nyulat, hermelint, ritkán cobolyt. Ezt rendesen ipari termékekre cserélik be - természetesen potom árért. Kínával a kereskedelmet főként a kínaiak bonyolítják le. Javarészük, a japánokkal együtt, spekulánsok. Az ellenséges országban sok barátra bukkantunk: németek, dánok, tatárok és lengyelek - dacára, hogy szigorúan tiltva volt - mind a barátságunkat keresték, a zsidó tiszteket pedig a Szibéria [i] zsidók kényeztették. Az oroszok közül is sokan „érdeklődtek”, de az orosz nők itt is megragadtak minden alkalmat, hogy ismeretséget kössenek. A tiszteket természetesen előnyben részesítették, de egy jó hangú vagy jól muzsikáló bakáért a legszebb tisztet is szívesen otthagyták.

Gondtalan életet éltünk itt, pláne azóta, hogy hazulról a levelek is rendszeresen megérkeztek, vagy öt hónapig. De a hadifoglyok nem tudták méltányolni jó helyzetüket, s elbizakodottságukban mindennel visszaélve, ön14