Fekete István: Piac – Konstantin – Március 15. tér (Vác, 2006)
Mottó: "Miként hagyhatja el az ember a Földet? Hová mehet? Hiszen az egész föld maga a határtalanság. Nagyon egyszerű. Egy darab földet néhány fal segítségével körülzár és az alaktalan, végtelen térrel a körülhatároltat, a végest állítja szembe. fgy keletkezik a fórum...» Jose Ortega y Gasset Kissé különös könyvet tart most a kezében a Kedves Olvasó. Mert nem sorolhatja egyszerűen a szokványos műfajok valamelyikébe. Hiszen e kötet nem kimondottan városismertető útikönyv, bár végigvezet egy sajátos időutazáson, nem történelmi, művészettörténeti album, jóllehet mindkét területhez szorosan kötődik, és bár sok képet közöl, nem nevezhető egyszerűen albumnak sem. Ezért valami más besorolást kell számára találnunk. Születésének körülményei, az eredeti ötlet adja a helyes műfaji meghatározást. Kiötlőjének, Fekete Istvánnak ugyanis első gondolata az volt, hogy készüljö csak egy képeskönyv. A szó szoros értelmében csak képekből, amelyek sorakozzanak minden magyarázat nélkül egymás után időrendben, és az olvasóra bízzuk a véleményt. Mindenki ismeretei, tájékozottsága segítségével ad címet, fűz saját maga számára megjegyzéseket a képekhez, vagy éppen váci lévén saját tapasztalatait, az életben látottakat veti majd össze a kötet képeivel. Legyen tehát képeivel a tér krónikája! Szokatlan gondolat, de van benne valami eredeti, bátor bizalom: Dr. Molnár Lajos „... mindig azt akartátok, hogy ne magyarázzuk meg nektek... [mondjuk azt], hogy mit is láttok a képen”. Végül is valami ilyesmi született. Képeskönyv, vagy inkább „képes krónika". Sok-sok kép és csak kevés szó, csak a legszükségesebb tagolással és magyarázattal. Ez a képeskönyv valójában nem más, mint arckép. Egy tér változó arca, vagy inkább arcai, amint az idő, a történelmi korok és stílusok rendre átrajzolták. Csakhogy ellentétben az ember arcképével a tér külső képe - időről időre - újjászületik, megszépül, átalakul. Van azonban egy „belső" képe is, ami nem újul meg, amin az idő kitartóan változtat, amire rávési a barázdákat, és ez a belső kép tulajdonképpen a tér saját történelme. Mert minden dolog azonos önmaga történetével - tartja a bölcselet. Érvényes ez az igazság akkor is, ha egy városról, egy utcáról, vagy éppen egy térről, jelesül Vác város fő teréről, pontosabban a Március 15. térről van szó. Az erről szóló dokumentumok szerint ez a terület mindig is fontos része volt a városnak. Itt helyezkedtek el a legjelentősebb épületek, itt
