Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)
Tartalom
41 Városi összefogást követően 1839-ben pedig gyújtották az első négy utcai lámpát is. Az 1830-as évek elejétől már gőzhajók jártak a Dunán, és 1840-től kikötöttek a váci hajállomáson is. 1846-ban megnyílt az ország első, Pest és Vác közötti vasútvonala, és a vasút „villámi" sebességgel vitte a népet, ahogy Petőfi Sándor írta. A reformmozgalom csúcspontjaként 1848-ban meghozták a március 15-i pesti forradalom hírét, és népgyűhonvédnekis. 1849 januárjában a főváros után Vácot is elfoglalták az osztrák császári csapatok. A tavasz folyamán a város a hadi események középpontjába került. Míg áprilisban az osztrák seregeket a fővárostól délre vonták össze Pest védelmére, addig a Görgey Artúr vezette magyar honvédsereg egy része Damjanich János és Klapka György vezetésével északra, Vác felé próbált kitérni, hogy felszabadítsa a komáromi várat. A két sereg április 10-én Vác közelében, a Gombás-patak hídjánál csapott össze. Május 16-án Vácott, a székesegyház előtti téren is kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot. 1849 júliusában a komáromi vár alól visszainduló Görgey Artúr serege találkozott az osztrákok segítségére siető orosz sereggel. Július 15-én Vác Gödöllő felé eső határában ütköztek meg, A Lőház, a Céllövész Egylet egykori székhelye és címere Csata a Gombás-patak hídjánál Than Mór festménye a júliusi váci csatáról lésen ismertették a forradalom követeléseit: a feudális terhek megszüntetését és Magyarország függetlenségét Ausztriától. A város teljes mellszélességgel a forradalom mellé áll. Négy nemzetőr századot szerveztek, és a két város összesen 1347 nemzetőrt állított ki. Sokan álltak be
