Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)

Tartalom

A POLGÁRI KOR MEGSZÜLETÉSE ÉS KITELJESEDÉSE

Vác főtere a 19. század közepén

A város újjáépítése megtörtént a 18. században, de működésének kereteit továbbra is a földesúri hatalomtól való függőség határozta meg. A kibontakozást az 1815-ig tartó napóleoni háborúk gátolták, melyek Magyarországot és Vácot is érintették. 1809-ben a győri csatában megsebesült több ezer katonát szállították ide a Dunán, és ápolták a kolostorokban, az iskolákban és az ideiglenesen felépített fabarakkokban. A háborúk befejeztével Európában megindult a nemzetállamok kialakulásának folyamata, s ez kihatott a magyarországi fejlődésre is: a polgárosodásra való törekvés összekapcsolódott az önálló nemzetállam létrehozásának vágyával.

Gőzhajó a Dunán

A lelkekkel és a javak egy részével rendelkező földesurak, valamint a németesítést szorgalmazó uralkodó ellen egyre gyakrabban lépett fel az egyén, a megye és az ország. 1805-ben Vác városa is elfogadta Pest megye határozatát a magyar nyelv hivatalos használatáról; az 1840-es években megnyitották a továbbképző vasárnapi iskolákat és 1845-ben az első kisdedóvót. A reformkor szellemének megfelelően „az emberiség kiművelése" kapott nagy hangsúlyt. A városba ekhós szekereken érkeztek a színtársulatok, megalakult az első polgári egyesület, a kulturális élet egyik formálója, a Céllövész Egyesület.