Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)
Tartalom
A váci káptalan mint hiteleshely egészen 1874-ig működött, és pecsétje alatt hiteles okmányokat állított ki. A várost mint püspöki székhelyet civitasként említették a források, lakosai azonban földesúri településként csak kiváltságos mezővárosi jogokkal rendelkeztek. Az átutazóktól vámot szedhettek. Vác nemzetiségi alapon két részből állt, Vác- Magyarvárosból és Vác-Németvárosból. Mindkét város élén bíró állt, az okleveleket a „bíró és az esküdt polgárok" nevében adták ki saját pecsétjük alatt. Egy új feltevés szerint Vác-Magyarváros pecsétnyomójára plébániatemplomának a védőszentjét, a sárkányt taposó, kezében könyvet tartó Szent Margitot vésették, és nem Szent Mihályt, míg Vác-Németváros pecsétjén Szent Mihály arkangyal szerepelt. A város rendelkezett vásár- és piactartási joggal is. Kereskedői kapcsolatban álltak a budai, a bányavárosi és németországi társaikkal. A váci születésű Wolfgang Eisen pedig - aki az első arcról ismert váci polgár - a németországi Nürnbergben lett sikeres kereskedő és választott polgár. # Vác-Németváros 1503-ban kelt oklevele a városkaput és Szent Mihályt ábrázoló pecséttel
