Horváth M. Ferenc (szerk.): Volt egyszer egy gyár - a Kodaktól a Fortéig. Kiállítás három színben (Vác, 2010)
BEVEZETŐ Többen is kérdezték, miért éppen a Kodak/Forte gyár történetét „állítottuk színre" hiszen Vácott több, még korábban alapított gyár is működött? Valóban miért is? Ennek több oka is van. A legalapvetőbb, hogy Magyarországon a Kodak/Forte gyár több évtizeden át, a fényképezés tömeges elterjedésétől kezdve, egyedüliként jelentette a fotokémiai ipart. Produktumait, a filmet és a fotópapírt, vagyis a képi megjelenítésnek ezeket az alapanyagait pedig sokan használták az országban, művészek és „hétköznapi" em- berek"egyaránt. Ez utóbbiak körét éppen George Eastman kisfilmje és a könnyen kezelhető boxgépek tágították ki. Továbbá a múltban sokan kötődtek gyárhoz, még többen termékeihez: a gyár dolgozói, különféle beszállítói, kereskedelmi partnerei, a gyár termékeit használó fotóművészek, és évtizedeken át az a sok milliónyi személy, aki Kodak-pa- pírt, Forte-filmet és fotópapírt vásárolt. Mindezeken túl érzékelni lehetett az egykori Fortes dolgozókkal történt beszélgetések során, hogy ez a gyár más, néhány dologban különb volt, mint a többi váci gyár. A kiállítás anyagának gyűjtése során derült ki, hogy az egykori „Fortes" családok otthonaiban, a szekrények mélyén Ko- dak-fényképalbum, Kodak-relikviák, eredeti csomagolásban megőrzött Forte-szatyor, Forte-pólóing, Forte-sapka, Forte-esernyő, Forte-márkajelzéses csecsebecsék, kitüntetések, oklevelek és fényképek rejlenek. Mind megannyi, mostanáig féltve őrzött emlék. Egy gyár, pontosabban egy gyárra épülő, az elmúlt évtizedek során több néven működő vállalat múltjának megmaradt tanútárgyai, és most már történeti dokumentumai. Mindezek azt az erős kapcsot bizonyítják, amivel a Kodak/Forte gyári dolgozók kötődtek munkahelyükhöz. S ha volt is olyan, aki megsemmisítette ezeket a tárgyi emlékeket, azt csak azért tette, mert a gyár megszűnése miatti fájdalmát fejezte így ki. Igen, a Kodak/ Forte gyárat szerették az ott dolgozók. Ugyanakkor mi, akik csak használói voltunk a gyár termékeinek, mi sem voltunk, lehettünk közömbösek iránta. Az általa gyártott filmeket általában nem kedveltük, jobbnak tartottunk más márkákat, de fotópapírjaival csak akkor voltunk elégedetlenek, amikor kiderült a sötétkamrában, hogy nem fekszik egyenesen a nagyítógép asztallapján, és a nagyítást először a papír kiegyengetésével kell kezdenünk. Ennek ellenére Forte-papírra nagyítani élményt jelentett. E kiállítás megrendezésének ötletét a Forte gyár megszűnése, majd az ezt követő nosztalgiahullám adta. A kiállítás szerkezete, hármas tagozódása is azt a sokszálú viszonyt tükrözi, amit a gyár (közel)múltja és utóélete jelentett az embereknek. A kiállítás első színében a Kodak/Forte gyár történetét jelenítettük meg. Ennek során azonban nem törekedtünk múltja teljes körű bemutatására, hiszen célunk nem ez volt, hanem az, hogy - Magyarország egyetlen fotótermékeket gyártó vállalatához illően - többnyire korabeli fényképek és tárgyi emlékek segítségével elevenítsük fel e gyár múltját, még inkább annak fontosabb mozzanatait a kezdetektől a megszűnés fájdalmas pillanatáig. A megjelenített levéltári ■
