Üzenet, 1942 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 2. szám
sem. Tervük azonban nem sikerült. Nemcsak azért, mert már azelőtt is számtalanszor bebizonyították a világnak, hogy egy szavukat sem lehet elhinni, nemcsak azért, mert a demokratikus országok felelős vezetői meggyőződtek róla, hogy amig Hitler és társai hatalmon vannak, nem iehet béke a földön. Elsősorban azért nem sikerült a szövetségesek szétválasztása, mert ez a szövetség ma már nem csak a politikusok, hanem még sokkal inkább a népek szövetsége lett, Az angol és orosz népet ma szorosan összefűzi a hideg légvédelmi óvóhelyeken eltöltött szorongással teli éjszakák emléke, mig az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót a bialistoki ill. pearl-harbouri orvtámadás okozta jogos felháborodás és az egymásra-utaltság érzése kovácsolja össze. Angliában és az Egyesült Államokban nem csak a kormányok mozdultak meg, hanem a tömegek is. Miközben Angliában Sir Stafford Crippset orosz követté, majd miniszterelnök-helyettessé nevezék ki, miközben az első hivatalos tárgyalásokat tartották Moszkvában, melyeket hatalmas méretű hadi&nyagszállitmányok követtek az orosz kikötök felé, nem maradt tétlen az angol és amerikai nép sem. Sok sok millió dollárt gyűjtöttek össze a vörös hadséreg részére és a szimpátia minden elképzelhető jelével elhalmozták. Az «orosz taükhét» óriási sikere, az angol-orosz szakszervezeti vezetők tanácskozása iránt mutatkozó rendkívüli érdeklődés stb. mutatják, mennyire mélyen gyökerezik ez a fegyverbarátság. Az általános közhangulatnak tudható be, hogy Kanadában számos internált munkásvezért szabadonbocsátottak, Roosevelt pedig szabadlábra helyezte Earl Browdert, az USA. kommunista pártjának négy évi fegyházra Ítélt főtitkárát. Lenemnek szobrot emeltek Londonban, abban az utcában, ahol lakott, Marx volt lakását pedig emléktáblával jelölték meg A termelés frontja. Hitler az elmúlt év folyamán rendkívül súlyos csatát vesztett politikai téren; ugyanakkor egy másik fronton is folyt azonban a küzdelem: a termelés frontján. És itt is vereséget szenvedett. Mig a háború elején úgy szárazföldön, mint levegőben egyaránt nagy fölényben volt ellenfeleivel szemben, addig ma nyugodtan állíthatjuk, hogy lemaradt a háborús termelés versenyében és pedig nem ideiglenesen, hanem véglegesen és visszavonthatatlanul. Ma még nagy felhasználatlan tartalékokkal rendelkezik, de a jövő képe nem valami biztató számára. Németországban ma már nemcsak a nyersanyag okoz gondot, de a munkáskezek is hiányoznak kevés a gép, kevés az elektromos energia, egyszóval hiány mutatkozik a termelés legfontosabb tényezőiben. Ehh^z még hozzájárulnak azok a súlyos nehézségek, melyeket a sok év óta tuleröltetett gépek kopása és a hatalmas aranyu angol bombázások okozta károk jelentenek, és amelyek nemcsak megakadályozzák a termelés fokozását, de a régi termelés nívójának fenntartását is igen nehézzé, sok esetben pedig lehetetlenné teszik. Ezzel szemben az Egyesült Államok gigantikus méretű fegyverkezési programmja hónapról hónapra rohamlépésekben bontakozik ki, Anglia termelése, ha lassúbb iramban is, de állandóan emelkedik, a Szovjetunió pedig kivédte az első csapást és csodálatos gyorsasággal tért át a béketermelésröl a haditermelésre, újjászervezve iparát a hadvonaltól távolesö biztos területeken. Ehhez járul még, habár kisebb mértékben, a kanadai, ausztráliai, délafrikai, indiai fiatal gyáripar erőfeszítése, melyet semmiképen sem szabad lekicsinyelni. Hogy csak egy példát említsünk, Kanada ma több, mint 300 repülőgépet gyárt havonta, holott a háború előtt egyet sem gyártott. Nem elég azonban a termelés: legalább olyan fontos, hogy a termelt hadianyag a rendeltetési helyére, a harcvonalba jusson.—A német fasiszta sajtó a háború előtt fölényes cikkekben Ígérgette az angol flotta gyors megsemmisítését, a háború kitörése óta pedig hetvenkedve számol be a német haderők «fantasztikus» tengeri győzelmeiről.—Kétségtelen, hogy az angol veszteségek súlyosak voltak, de ma mégis az a helyzet, hogy nemcsak az angol szigetek ellátása van biztosítva, hanem még arra is elegendő hajó állt rendelkezésre a- 3 -