Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-07-01 / 3-4. szám
két a zászlókat ünnepélyesen a tengerentúlról hozták, hogy lehetőleg a Szent Szűz oszlopához közel találjanak.állandó helyet és országuk részére a kegy meleg sugarait biztosítsák. Don Juan szivének urnája is ezen az utón áll. Tudjuk, hogy nagy szive volt és az asszonyok, akik rövid, .szinte akadozó léptekkel mentek el előtte és a gyermekáldásra gondoltak, keresztet vetettek, talán bűnös gondolatokon kapták rajta magukat. Tolakodásukban az előttük állókat lökdösték, hamarosan oda akartak jutni a szűzies, a szeplötlenül fogant lábnyomához, hogy ajkaikkal illessék, mindenáron azt akarták hinni, hogy a kő csókja é.s semmi más áldja majd meg testüket. Barlangként ható kupolák alatt Goya egyetlen freskója alatt, duzzadó oszlopok és grandok síremlékei előtt haladt el, kanyargóit az ember - kígyó a székesegyházon át. ^oldevilla neve fölé a márványemlékbe biborosi kalap van vésve. Soldevilla hercegérseket 1923-ban anarchisták ölték meg, azzal az eredménnyel, hogy helyébe egy másik jött. Az érsek sírjától nincs már messze a .szent lábnyom és igy az imádkozó sereg hamarosan a bikaviadalon lehet már. Mig senor N — szarvain még áldozatainak csöpv>gö vére— átszeli a bikaviadal székesegyházának oltárhajóját, látja csak, hogy egy ember két, tarka szalagokkal díszített vesszővel szalad feléje. A merénylő merész ugrással átugorja senor N-t és közben a két pálcát egyszerre a két oldalába döfi, egyet jobbra, a másikat balra. Senor N megrázkódik, hogy a bennerekedt pálcáktól megszabaduljon. CJjra, szemközt a másik banderillero szalad feléje. “Gazember”, dühöng senor N, akiről él kell ismerni, eleget szurkálták, döfködték, karcolták és karmolták már. “Nem félek tőled, de te úgy látszik félsz, hogy a szarvamba esel.’ Úgyszólván ökölbeszorított kézzel rohan az ellenség ellen, aki azonban haláltmegvetö bátorsággal keresztülugrik rajta' a bika vastag nyakabán második pálcapárt hagyva. Harmadik és negyedik banderillero jön, szaladnak, ugranak és biztos kézzel szúrnak. Csuk egyetlen felzásziózott bot nem ül biztosan, imbolyog és foldreesik, amiért az ügyetlen döföt kegyetlenül ki is fütyülik . Ámde hiába ez az ellenféllel szemben nyilvánított általános nemtetszés, nem jelent az senor N számára megnyugvást. Haragosan tombol a cirkuszban, hátán a pálcák összeverődnek. Most újabb ellen közeledik. Nem lovagol, mint a picadorok, nem szalad, mint a banderillero lassan és határozottan közeledik. Neki is piros posztó van a kezében, de ez nem cinóberszinű, amilyenekkel a mindig menekvö torerok hadonásztak, hanem sötét komoly vörös. A bika széles testén remegés fut végig. “Ez itt halálos ellenségem életre-halálra. Feltartóztathatatlanul jön felém.” Alig <egy félméterrel senor N előtt az espada megáll. Kezét
