Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-07-01 / 3-4. szám

tecskékkel elárasztották a falukat, parasztszónokokat, szervezőket neveltek és kiadták Kolozsváron a Plugul/barázda/cimü erősen baloldali de ügyesen a román parasztok szájaizéhez igazodó lapot. Nagyszerűen haladt a mozgalom, terjedt megyéről megyére, de—megakadt anyagi eszközök hijján.—Mi, baloldali magyarok, teljes erőnkből támogattuk őket, sajnos! ez nem voit jelentős, mert kevesen voltunk (és más feladataink is vol tak). Ekkor megbíztak néhányunkat, hogy menjünk gyűjteni. Megindultunk, felkerestük az összes kisebbségi, de főleg zsidó gazdagokat, vállalati vezetőket,—magyaráztunk, rimánkodtunk. a lelkünket kibeszéltük, hogy adjanak, támogassák a mozgalmat, mert ez az egyetlen erő, ami vissza tudja szorítani a Vasgárdát... Süket fülekre találtunk : mi közük hozzá?—hogyan avatkozzanak be román pártmozgalmakba? Nem kom prom-itta lhatják magukat. . . és milyen vacak papiros, nyomás a Plugui. Nézzük meg az ö mutatós folyóirataikat, stb. Nem adtak. A lap kínlódott, a szervezkedés visszaesett, a Plugulista mozgalom elsorvadt ugyanakkor, amikor a vasgárdisták bőven ömlő német és román reakciós pénzekből hetenkint adtak ki — itt és ott — újabb lapokat, folyóiratokat, heccröpiratokat, százával voltak utipénzzel urasan ellátott propagandistáik, ingyenes tömegbankettjeik. A többit, ami azután jött, mindmáig, tudjuk.

És még ma is az a meggyőződésem, hogy ha akkor a zsidó gazdagok azt a rengeteg pénzt, amit önszervezkedésre teljesen hiába kiadtak, a Plugarista mozgalomra adták volna, ezt k.-. fejlesztve é,s együttműködésre birva Mihalache regáti paraszgároaival és Setere Constantin besszarábiai huculjaival, olyan erő kovácsolódott v'clna, amely, sokban megváltoztatta volna Románia utolsó évtizedének történetét.

A tanulság áll Chilére i,s! Semmiféle kisebbségi szervezet nem tudja a fajfasiszta erekkel szemben önmagát megvédeni egy percig sem. Minden ilyen szervezkedés hiábavaló. Minden erre költött pénz falra hányt borsó. Az egyetlen lehetősége az önvédelemnek: az ellenálló erőknek, a progresszív polgári és munkáspártoknak erősítése.

És mennyit vétenek ép ez ellen, rövidlátásból, korlátoltságból, napról napra 'emigráns-társaim!!! Hányszor vagyok szem-és fültanuja rokon-és ismerős-körökben, az asszonyok—ha drága a karfiol, vagy eltűnik a piacról a krumpli — szomszédokkal, összeállnak és hangosan átkozzák: persze! a Frente Popular, meglátszik, hogy Pedro Aguirre Cerda az elnök... ; vagy hallom munkaadókká felkapaszkodott honfitársaimtól, hogy—Chilében már nem lehet megmaradni, itt a munkások már annyira “insolentek”—Ibáriez kellene ide. Vagy a német zsidók, ha a postán nem kergetik el előlük a chileieket, hogy gyorsan kiszolgálják okét:, “hja, bei uns in Frankfurt!”... (6).

G. Alaptalan volna szememre vetni, hogy felfújom ezeknek

— 16 —