Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

de a harcos német faji vonást esetleg örökölhetik s igy húsz, harminc, vagy negyven év múlva népük széles rétegének fanatikus vezérei lehetnek a németség ellen. Az utolsó évtizedek bőséges példát mutattak erre, a csehek és lengyelek között csaknem valamennyi sovén németgyülölö népvezér olyan családból származott, amely németekkel keveredett. Nem akarjuk, hogy ez a történelmi szinjáték megismétlődjék s nem akarunk ezeknek a népeknek olyan ellenünk irányuló vezetést adni, amely különben az illető népekből sohasem születhetnék. Az a tény, hogy az elmúlt évtizedek alatt asszonyaink tulkevés gyermeket szültek s emiatt ma hiányunk van a munkaerőkben, nem szabad, hogy keveredéshez vezessen olyan más népekkel, akiket munkaerőhiány miatt országunkban foglalkoztatunk. Északi fajunk jellegzetes tulajdonsága, hogy distancot tud tartani. Elvárjuk minden német nőtől és férfiútól, hogy ezt a distancot megőrzi, minden olyan esetben, amikor népünk faji jellegének és fajilag meghatározott értékrendjének megóvása megköveteli”.

Szó szerinti fordításban igy hangzik a nazi fajtenyészeti ménesigazgatóság körirata. Hiven reprodukáltuk, hogy a kortárs lássa hitelességét s az utókor majd megértse a német nép nagy és dicsőséges nationale Erhebung-ját, nemzeti ‘'feltámadását'’.

De továbbmenöen fényt vet ez az álláspont arra, hogy mennyire lenézik a németek a tengelybe belépett más nemzeteket, MAGYAROKAT, szlovákokat, bolgárokat, románokat. Ebből is látszik a tengelybe való felzárkózás szövetségi jellegének hazugsága. Alacsonyrendü, csak a pángermanizmus kiszolgálására való cselédnépnek nézik a kis népek, a “szövetségesek” fiait s már most akarnak faj politikai rögeszméik j egyében elővigyázatosak lenni, nehogy “husz-harminc, vagy negyven év múlva” valamelyik, német vérrel keveredett szolganépbeli politikus megkísérelje lerázni a német igát. Évezredes rabszolgaságot akarnak felépíteni.

SZERKESZTOSEGI HÍREK

Az “Üzenet” első száma iránti érdeklődés felbátorított bennünket egy vita-délután rendezésére, melyen a szerkesztőség néhány tagja kifejtette a lap célját és megvédte azt néhány ellenkező véleménnyel szemben. A vita már előre is meglepő nagy érdeklődést váltott ki, melyet legjobban a megjelentek nagy száma bizonyított.

Az “Üzenet” szerkesztősége nemcsak santiagói hanem külföldi leveleket is kapott,' válaszul az elküldött mutatványszámokért. Buenos Airesböl, La Paz-ból, Uruguay-ból, Kolumbiából, sőt még Chicagóból is kaptunk egy pár baráti sort, melyben további munkára és kitartásra buzdítanak bennünket. Helyszűke miatt nincs módunkban a kapott leveleket ismertetni, de ki kell emelnünk a buenos-airesi “Törekvés” egyesület meleg-hangú sorait, melyeket büszkén és szeretettel fogunk őrizni. Felhasználjuk az alkalmat, hogy ezúton is köszönetét mondjunk ezért a megértő és jóakaró buzdításért.

29