Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-05-01 / 2. szám
dóknak nincs semmi okuk az ijedtségre. Majd biztosit téged, hogy ez a nézet uralkodik a legfelsőbb rétegekben (és itt egyet hunyorít szemével, hogy tisztába jöjj ezeknek a legfelsőbb rétegeknek valódi legfelsőbbségével). S az egész mostani állapot csak a külföldi nyomásnak tudható be, de az ezeréves magyar jogfolytonosság nem engedi az idegenből átplántált eszméket nálunk meggyökeresedni és remélhető, hogy az elengedett indulatok visszatérve normális medrükbe az ország minden lakosának a nemzeti élet elfogadott formái szerinti lehetőségét biztosítva... stb... stb... Azután, hogy igen meleg barátságba keveredtek, emlékeiről is mesélni kezd és hazád közéletében szereplő férfiakat Pálnak, Istvánnak és annak az ördöngös Tibornak nevezi, akiről mindig tudta és megmondta, hogy övé a jövp. Úgy, hogy nemsokára te is otthonosan érzed magad ezeknek az illusztris személyeknek a társaságában és személyes barátodnak kezded tekinteni hazád minisztereit. Majd elgondolkodol rajta, milyen könnyelműséget követtél el, mikor ahelyett, hogy őket a zsidótörvény behozátaláról lebeszélted volna, költséget és fáradságot nem kiméivé bevándorlásoddal törődtél. Nemsokára feljogosítva érzed magad, hogy bár célzásokkal, de megkérdezd tőle, vájjon miért hagyta el az Otthoni tájakat; erre ö sokatmondóan és fejbólintva, mint aki ezt a kérdést már várta, azt feleli, hogy kereskedelmi és export lehetőségek kiaknázása végett jött Dél-Amerikába. Te erre kissé merően nézel rá, amely tekintet elismerést de hitetlenséget is jelenthet; erre ö csak úgy futtában kijelenti, hogy volt ugyan egy nagymamája, aki zsidó származású, de az is a Vereckei szoroson jött be, ha ugyan még azelőtt itt nem volt. Te erre gyanút fogsz és a felébredt bizalmatlanságot kifejező tekintet hatása alatt, hajlandó elismerni, hogy volt egy nagypapája is aki zsidóeredetü, de mikor te ezzel sem elégedve meg további célzásokra vetemedsz, ö lesújtó tekintetet vetve rád kijelenti, hogy nálad szemérmetlenebb zsidóval nem találkozott és nem tekint úriembernek. Véleményét hamarosan elterjeszti az egész hajón, ahol téged ezután destruktiv tendenciájú embernek tartanak és utzásod többi részét kénytelen vagy társaidtól megvetve szomorú magányban leélni. Azután megérkezel rendeltetésed helyére és új életed első hónapjaiban teljesen lefoglal az, hogy a váratlan körülményekhez és helyhez átidomulj. Casillát bérelsz a föpostán, naponta elolvasod az apróhirdetéseket, lakást keresel, leveleket írsz haza, egyesületekbe jársz, esököpenyt és galucsnit veszel, ülsz a Plaza de Armas-on, egyszóval megteszsl mindent, ami a legfontosabb és legmagától értendöbb új körülményeid között. Hajótársaidat csak néha, néha és futtában látod. Az úrról, kivel a hajón olyan sajnálatos nézeteltérésed volt, idönkint hallod, hogy már a legjobb körökben forog és kereskedelmi miniszter lesz, ha nem kerül méz magasabb állásba. Ugyan te erre hitetlenül rázod a fejedet, de a szivedet összeszoritja a félelem: hátha mégis rosszul Ítélted meg 13
