Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

A közömböseknek

Minél szélesebb horizontokat ölel át az ember szárnyaló képzelete, minél mélyebbre hat a gondolkodás a természet titkaiba, annál lenyügözöbb biztonsággal érzi saját felfogó képességének véges voltát, annál józanabb megállásra kényszerül ama legnagyobb, legsötétebb akadály előtt, amelynél messzebb hatolni nem képes. Ignoramus et ignorabimus. Nem tudjuk és nem is fogjuk sohasem megtudni, létünknek mi a célja, mi az értelme és csak néha-néha van egy futó, röpke pillanat az életünkben, mikor érezzük, mintha halványan megközelítettünk volna valamit, ami ehhez a megismeréshez elvezethet.

De ha a létnek ezt a nagy kérdését magára a mindennapi életre vonatkoztatjuk, úgy emberek, akik érzünk és gondolkodunk és akik erre a rövid, földi látogatásra küldettünk, nagyon könnyen megtaláljuk a feleletet: embertársainkért vagyunk, embertársaink öröme és jóléte az, amiért küzdeni érdemes és csak ez a küzdelem töltheti ki bennünk azt az űrt, amit ez a legnagyobb, tagadás létrehozott. De sajnos az emberi természet nem egyformán alakalmas ennek a célnak a követésére és még kevésbbé van felruházva azzal az erővel, hogy képes lehessen szolgálatába állitani összes képességeit. Az emberi fantázia már kezdettől fogva szívesen variálta a Jónak és a Rossznak a küzdelmét, mint igazi magját azoknak a harcoknak, amelyek az eseményeket nagyrészben befolyásolják. Es hogy ez igy volt, az nem véletlenség eredménye, hanem benne gyökerezik abban a felfogásban, amit évezerdek tapasztalata, mint az emberi természetek különbözőségét szűrt be minden gondolkodó agyba. Tényleg életünk során emberek bukkannak elénk, akiket negativ értelemben kell osztályoznunk és ezért védekezni is kell ellenük, de örök optimizmusunk, erős hitünk és bizalmunk keresi és úgy érezzük, megtaláltatja vagy legalább is meg fogja találtatni velünk azokat a fegyvereket, amelyekkel ártatlanokká és veszélytelenekké tehetjük őket. Van azonban az embereknek egy csoportja, amellyel szemben védtelenek vagyunk: a közömbösök csoportja Nincs az a szó, amely kifejezhetné azt a hatalmas kárt, amit ez a csoport okozhat és nincs remény-még a legparányibb sem, hogy valami jót lehessen kisajtolni olyan emberből, aki közömbös. Parazitái ök ennek az életnek, akik önzésükkel minden emberi ügyet semmivé tesznek.

A világon azok a belső ellentétek, amelyeket egy kivénült önmagát felfaló, a technika fejlődésének ritmusát követni nem tudó rendszer hozott létre, ismét egy véres háborút termeltek ki magukból. Mindegy, hogy miképen nevezzük azt: imperialistának vagy a demokrácia harcának a totalitarizmus ellen, de azt a tényt, hogy itt van, hogy millió ember nyomorát és kínlódását a kibirhatatlanságig fokozza, letagadni nem lehet. A mi egyéni életünkre,

2