Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-03-01 / 1. szám

Megdrágult a kenyér.

Magyarországon a kenyér árát két fillérrel emelték kilónként. Megokolás: “A mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap javára a búzaliszt métermázsája után 1 P. 20 f.-rel adóztatták meg a malmokat. A malmok áthárították a terhet a sütöiparosokra, ezek viszont kénytelenek voltak a kenyér árát kilónként 2 fillérrel felemelni".

Két fillér magában véve nem nagy összeg, de viszont épen a szegény ember eszik sok kenyeret és mint a közmondás tartja: sok kicsi sokra megy. Mindamellett hamar napirendre térnénk a dolog felett, ha nem volna egy kis hiba a kréta körül. E sorok destruktiv Írója ceruzát vett a kezébe és számolni kezdett: 100 kg. lisztből szakkönyvek szerint 130-140 kg. kenyér lesz. Erre 120 fillér adó esik, kikerekitve tehát kilógrammonkint egy fillér. így volna, ha a kenyér tiszta búzalisztből volna és nem lenne benne krumpli és —ugyancsak kormányrendeletre— kukoricaliszt. E kis számítás rövid összefoglalása a következő: a kormány a ‘‘mezőgazdaság megsegítése céljából", azaz szegény nagybirtokosok számára egy fillér adót vetett ki a kenyérre, a sütöiparosok viszont még egy fillér adót vetettek ki a közönségre — alighanem a társadalmi egyensúly megőrzése céljából, igy ugyanis a nagybirtok és a sütöiparosság megfelezi a népből újonnan kipréselt nyereséget. — Természetesen mindez az árkormánybiztos ur jóváhagyásával, aki ‘‘mindig a fogyasztók érdekét tartja szem előtt".

N övény nemesites.

A krumplit a világháború után nemesíteni kezdték Magyarországon. Az eredmény meglepő volt: először a krumpli megnemesedett és átalakult burgonyává, azután olyan nemes lett, hogy zsidó már nem is kereskedhetett vele többé; megalakult a “burgonya-egykéz”. De ez még nem minden, az elkezdett utón nincs megállás. A nemesítés jelenlegi foyamata a következő: a termelő kap a krumpli métermázsájáért 9 P.-t. Az “Egykéz" birtokában a burgonya rohamlépésekben nemesedik és a nagykereskedő megveszi 13 P. 76 f.-ért, a kiskereskedő 15 P. 30 f.-ért, végül pedig a közönség már valami egészen nemes árut kaphat, mert 18 P.-t. fizet érte. Az a gyanú merül fel, hogy a termelő már meg sem ismerné az igy megnemesitett krumplit, ha netalán viszakerülne hozzá “burgonya formájában". A fogyasztó, a szegény városi lakosság pedig boldogan elmondhatja minden délben és este: “Szegények vagyunk/mert 18 P.-t fizetünk/, de jól élünk, mert “Egykéz” által nemesitett burgonyát eszünk".

24