Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-12-01 / 6. szám

A nőt a konyhába parancsolták, azaz elvették a munkáját, hogy a rengeteg munkanélküli férfit dolgoztatni lehessen. A munknélküliséget «megszüntették» azáltal, hogy a nőket a nyomorba taszították vagy arra kényszeritették, hogy családjuk könyörü étéből éljenek. Gazdasági függőségbe kényszeritették őket a környezetükkel szemben és ezt mindig nyomon követi a kulturális és politikai elnyomás a család kenyerkéresö tagjai részéről «Minek iskoláztassuk a lányokat, mikor úgysem tudnak elhelyezkedni», *ne olvass annyit, inkább tanulj meg főzni», «minek tartsunk cselédet, mosónőt, mikor itt vannak ezek a nők és ügyesem csinálnak semmit», «Itt van ez a nagy lány és nem keres pénzt; legjobb ha férjhez adjuk az elsőhöz, aki megkéri». Se vége, se hossza az ilyen beszédeknek, melyek ellen a nö csak akkor tud védekezni, ha egyedül el tudja tartani magéit; ellenkező esetben nemcsak az ingyen cseléd nívójára süllyed, hanem még a legegyénibb problémáit, szerelmi ügyeit, házasságát is mások intézik el. És ez a teljesen függő helyzet kétszeresen kinos és megszégyenítő olyan nőkre nézve, akik már megszokták egyszer az önálló és szabad életet.

Mikor aztán a hadiipar ténylegesen felszívta a mukanélküliek végeláthatatlan seregét, ugyanazok a hitleristák, akik kizárták a nőket a munkából egy pillanatig sem haboztak, hanem kirángattak őket a konyhából és a munkapad mellé állították őket. Csakhogy most nem végezhettek kvalifikált és a férfiakkal egyenrangú munkát, mint azelőtt, hanem a legrosszabbul fizetett sematikus iparágakban és a mezőgazdaságban alkalmazták őket még pedig néha olyan nehéz testi munkára, melyet sehol máshol a világon nem végeztetnek nőkkel (pl. favágásra''.

Ami a «Templom» jelszót illeti, mindenki előtt világos, hogy hazug demagógia volt. A hitlerizmus, mely a vallásnak, egyházaknak, tehát a templomoknak is legádázabb ellensége, egy pillanatig sem gondolta komolyan, hogy azokba a templomokba küldje a nőket, melyekből koncentrációs táborokba hurcoltatja a lelkészeket. Csakhogy azt az űrt, amelyet a középkori nö életében a templom betöltött, nem pótolták semmivel, hacsak nem számítjuk pótléknak a náci-fajelmélet bestiális zagyvaságait.

A legszomorúbb képet azonban a «Gyermek», azaz a családi és sexuális probléma festi a német nö mai életéről. Azok, akik pár évvel ezelőtt meg szép nyugodt családi életet ígértek a nőknek, ma teljesen össze akarják törni a családi élet kereteit és meg akarják vonni a nőtől még azt a legelemibb jogát is, hogy saját testével rendelkezzék. Ebben a tekintetben a polgári társadalom mindig bizonyos nyomást gyakorolt a nők egy részére: hiszen ismeretes, hogy mindenfelé virágzik a prostitúció intézménye, napirenden vannak az érdek és kényszer-házasságok, a gyermekek számát pedig az anyagi problémák döntően és nagyon sokszor károsan befolyásolják. Arra azonban‘még sohasem volt példa a világtörténelem folyamán, hogy egy 80 milliós országot hatalmas bordélyházzá alakítsanak át, melyben a nőnek a családi élet kereteit sutba dobva kell az állam paran1» -