Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-12-01 / 6. szám
viszonyok közt a széofogyasztás a nagyipar termelési volumenének függvénye szokott lenni; annak ellenére, hogy a Bécsi Szerződés rengeteg erdős őrületet csatolt vissza az országhoz és igy a szén rés'ben fával helyettesíthető. Tudjuk, hogy a teherautókat és a személyautók egy részét már az első cseh krízis óta ugyanúgy mozgósítják, mint a katonaköteles lakosságot; tudjuk, hogy mára háború kitörése előtt nagy rajokban vitték Németországba az összetoborzott magyar munkásokat és most százezerszámra érkeznek cserébe a frontról a német sebesültek Magyarország területére. Tudjuk, hogy a vasúti személyforgalom a főbb vonalakon is egy vonatpárra korlátozódott stb Mindez arra mutat, hogy Magyarország súlyos es egyoldalú áldozatokat hoz a német hadi-gépezet ellátása érdekében, a németek pedig az eleinte megadott területi engedmények után a román irredentizmus támogatása révén zsarolnak ki a magyar kormányból újabb és újabb engeményeket Ha a magyar kormány mégis ki tudott csikarni valami ellenszolgáltatást, úgy ez a reakciós magyar rendszer uralmának és a nagybirtok oszthatatlanságának biztosításában áll. A vázolt «gazdaságpolitika», mely természetesen munkanélküliségre, áruhiányra és állandóan fokozódó drágaságra vezet, egyre jobban érezteti hatását. A rossz táplálkozáshoz a tél beálltával hozzájárul a meleg ruha és a fűtés problémája: még az az aránylag kis réteg is, mely meg tudná fizetni a tüzelőt, csak a normális szükségletnek minteey 60%-át kaphatja meg törvényes úton. A lakásínség ugyancsak télen válik igazán súlyossá. Budapest lakossága egy év allatt 50,1)00 bevándorlóval szaporodott (nem számítva a német csapatokat) és a bevánd óriás egyre folytatódik. A hatóságok pedig, ahelyett, hogy intézkedéseket tennének a sok ezer vidéken kenyéroélkülivé vált család megélhetése érdekében, örömmel szemléli a főváros nagyarányú «fejlődését». A kormány értett hozzá, hogy a háború adta előnyöket a maga ill. a reakciós magyar-ném“t uralom számára kiaknázza. A sztrájkjogot megszüntették, a fontosabb ipari üzemeket militarizálták, a sajtót az eddiginél is sokkal szigorúbb cenzúrának vetették alá, statáriumot hirdettek és német mintára szervezett rendöruralmat vezettek be. A földreformról időnként fel felbukkanó tervezgetések és ígéretek természetesen teljesen elhallgattak. Miután a nyilas demagógia német kézre játszotta az országot, feleslegessé vált és a náci-terror lépett helyette előtérbe. Es ami a legrosszabb, a nagy tömegek egyre süllyedő életnívójával, nyomorával élesen áll szemben az a hivalkodó fényűzés, melyet a kispolgári sorból uyilas-segitséggel jómódba jutott «új gazdagok» kifejtenek. Ez a réteg, mely azzal kezdte, hogy két pengő napidijért tüntetett az utcán és ma a gazdag zsidóktól elvett exisztenciák fejében nyíltan elárulja a hazáját nem azért vetemedett ezekre az aljas üzelmekre, hogy most a többiekkel együtt a jegyrendszer sziik keretei közt éljen. Ez az «új magyar középo-ztály», mely talán már érzi is pünkösdi királyságának hamaros végét, most a legnagyobb nyomor 8
