Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-12-01 / 6. szám

A ‘ Szabad Magyarország” mozgalomról

Kétségtelen, hogy az amerikai magyarság mindig aggódó figyelemmel kisérte a szülőhaza eseményeit és sorsit; kétségtelen az is, hogy az amerikai magyarság nagy többsége kétségbeesve tapasztalta, hogy miképen rohan Magyarország a feudális urak, a Hitler - Mussolini - lakájok ryomása alatt egy újabb, az elsőnél sokkal végzetesebb Trianon felé és hogy milyen reménytelen a jövö. Borzalmas volt nézni innen, messziről is, hogy mit szenvedett a magyar nép. Belpolitikadag egy demokratikus szociális és főleg helyénvaló agrarpolitika helyett soha be nem váltandó ígéretekkel, zsidótörvényekkel szédítették a népet, kifelé pedig a szomszédos államokkal való, szilárd politikai és gazdasági alapon nyugvó megértés helyett irredentizmussal uszították egymásra a nemzetiségeket.

A helyzet évről évre, napról napra rosszabbodott, de a külföldi magyarság jogos és nagyon helytálló kritikájától eltekintve még nem foglalt nyiltan állást, hanem ölhetett kezekkel várta, mikor fog otthon a józan ész és az igazi hazafiasság felülkerekedni. A Szovjetunió elleni háború azután, végleg és visszavonhatatlanul szembeállította Magyarországot a demokratikus népekkel, a demokratikus fejlődéssel annak ellenére, hogy a magyar dolgozó nép nagy többsége a legnagyobb gyűlölettel viseltetett náci és náciszolga feudális uraival szemben.

Elérkezett a 12. óra! És a külföldi magyarság a legteljesebb mértékben reagált és megfelelt annak a követelménynek, melyet az események kényszerítő ereje vele szemben támasztott. Megmozdult az amerikai magyarság, egyrészt, hogy kifejezze háláját annak a demokráciának, melynek új hazáját, új otthonát köszönhette, másrészt pedig, mert belátta azt, hogy Rákóczi és Kossuth példáját követve itt az ideje, hogy kívülről próbáljon nyomást gyakorolni a magyar ügyekre, mielőtt teljesen megsemmisülne az ország és bebizonyítsa a világ előtt, hogy nem a magyar nép akarata felelős azért, ami történt, hanem a Hitlerlakájok, a magyar dóig jzók évszázados elnyomói, kizsákmányolói azok, akik ezt a helyzetet teremtették. Sorban megalakultak tehát a szabad és demokratikus Magyarországért küzdő szervezetek Alaskától Magallanesig, ahol csak magyarok vagy magyar leszármazottak élnek.

Természetesen, amint ilyen alkalmakkor lenni szokott, azonnal megjelentek az álmessiások is. Sötétmultú politikai kalandorok sakálhada vetette rá magát a külföldi magyarság egészséges és becsületes megmozdulására, hogy abból magának tökét kovácsoljon és hogy azt legelső alkalommal az ellenség, a nácizmus kezére játszhassa át A bérenceknek ebből az eddig sötétben bujkáló hadából, mely most a demokrácia és a dolgozó nép megmentő bajnokainak hirdeti magát, elsősorban Eckhardt Tibort említhetjük meg; nem azért, mert talán nagyon fontosnak tartjuk a szerepét,

3