Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-10-01 / 5. szám

Az A. P. jelentése azerint Tokajban az adóemelések miatt elkeseredett parasztok egv végrehajtás alkalmával egy csendörörsöt megöltek.

A falu felett reggeledik. A felhős égen keresztül nehezen verekedik magukat át a napsugarak és mire leesnek a poros utcákra, a nádfedeles házakra,a falu végén elhúzódó Szántóföldekre és még ott messze túl a púpos, szőlővel borított hegyoldalakra, ólomszürkék lesznek a fáradtságtól. De a levegő forró, fenn a dombokon az érett szőlőszemek az éjjel hűvössége után ájuldozón a széles levelek mögé igyekeztek rejtőzni.A kora reggeli órákban ez a pokoli meleg ijesztően és idegenül hat.Az emberekre, mikor kiléptek a házaikból, rákapaszkodett, fojtogatóan átölelte őket és elkeseredett haragjukat az örülésig korbácsolta. Vessz meg, halj meg, pusztulj elmondotta a forróság, nincs kegyelemjizzott a levegő a fülük mögöttes a szédülő szemekben olyan láng parázslóit, mely el tudná nyelni az átkozott világot.A falu ébredt.Nem vidám kiáltozással, hajnali zajjal, munkakedvvel és élettel teli, de fáradt kedvtelenséggel és nyomasztó bágyadtsággal.

A faluban nincsenek fiatalok Csak idősebb embereket, csak asszonyokat és gyermekeket lehetett látni, amint a házakból kihajtottak egy-egy tehenet, vagy vállra vett kapával a szőlőhegyek felé indultak.Már befejezték az év legnagyobb munkáját, az aratást és cséplést.Az emberek elcsigázottan, fáradtan rendezgetik a nagy eredményt,az «életet».De hiába, akárhogy számolnak,akárhogy mérnek, csak nincs rendben.Hiányzik, nagyon sok hiányzik.Most újra, mint már annyiszor, látják, hogy megint reménytelenül,kétségbeejtöen kevés maradt.Pedig sok, sokkal több kellene..

Háború van s az élelmet elviszik. Pénz kell a kormánynak és pénz a németnek. Az adót irgalmatlanul követelik, de pénz nincs. A hatóság erőszakoskodik, a nép kér. A hatóság nem enged, a nép könyörög, panaszkodik, megértést remél. Felmegy a községházára a jegyzőhöz.

Megáll az ajtónál. Gondolkodik. Remeg. Bizonytalan. Nem tudja, érdemes-e még egyszer kérni, megalázkodni. Már látja a jegyző, a mindenható ur dühtől toporzékoló alakját, vérben forgó szemét. Már hallja ordító szitkozódásait. De hiába—szükség parancsol, összeszoritja öklét. Az összeszoritott ököl, ahogy leesik az ajtóra, félénk koppanással szól bele a csendbe.

Bentröl semmi válasz. Az urak odabenn egymással vannak elfoglalva. Épp az előbb érkezett meg a fiatal, hetyke földesur, lovaglócsizmában, korbáccsal, lóháton. Most ott ül az asztal szélén'- 14 -Széljegyzet egy tokaji hírhez.