Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
A lengyel események hatása Magyarországon A háborúnak már az első hónapja az első világháború utáni Lengyelország állami önállóságának felszámolását hozta. Lengyelország egy része német fennhatóság alá, másik része Oroszország kötelékébe került. A lengyel nép csatáját nagy rokonszenv kisérte Magyarországon; Varsó lakossága hősies küzdelmével méltónak bizonyult a lengyel nép szabadsághagyományaihoz. Nem igy a vezető lengyel államférfiak; antidemokratikus belpolitikájukkal végzetesen meggyengítették a háború esetén oly fontos "belső frontot"; külpolitikájukkal valósággal elszigetelték Lengyelországot Kelet- Europában (München!); a jelentékeny ukrán, zsidó, és fehérorosz kisebbségekkel szemben elnyomó nemzetiségi politikát alkalmaztak. Mindennek tetejébe a német határon még csak erődítményeket sem építettek s mikor a németek előrenyomulták, a veszély órájában cserben hagyták népüket: gyáván elmenekültek. A lengyel hadjárat után • Németország ellensúly nélkül maradt Középeurópában, ami bizony nem lehetett közömbös Magyar ország helyzetére sem. Megkérdezzük magunkat, milyen messzemenő következményekkel fog járni, hogy Magyarország közgazdaságának teljesen Németország szükségleteihez kell alkalmazkodnia? Attól tartottunk, hogy a magyar termelésben —és pedig nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is— a döntő szempont többé nem a belső fogyasztás nagysága és annak növelése lesz, hanem az óriási német hadigépezet szükségletei; hogy különösen Németországba irányuló mezőgazdasági kivitelünk akkor is kénytelen lesz betartani a németek által igényelt mennyiségeket, ha azokat a belső fogyasztás elöl vonja el. Sokan hittük a magyar külpolitikáról, hogy kizárólag a tengely felé irányuló orientációjánál fogva túlságosan egyoldalú és ezért vitatható helyességü. Felidéztük magunkban a legkiválóbb magyar diplomaták egyikének, a nagy Martinuzzi Fráter Györgynek példáját, aki semmivel se könnyebb történeti körülmények között, oly zseniálisan tudta alkalmazni az egyensúly-politikát az akkori idők legnagyobb világhatalmai, a török és a Habsburgok közé szorítva. (Ugyan a hazánkban ma divatos fajelméletek szerint Fráter György sem volna magyarnak tekinthető, de ez nem akadályozta meg öt abban, hogy minden idők egyik legnagyobb magyar államférfia ne legyen). Fel kellett tennünk a kérdést: vájjon miben állna ennek az egyensúly-politikának korszerű alkalmazása? Magyarország az elkövetkező nagy világégésben nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy az elmúlt háború katasztrofális következményei dacára mindent egy szögre akasszon. Milyen lehetőségek állnak fenn Magyarország részére nagyobb külpolitikai mozgás-szabadság biztosítására? A válasz a világhelyzetből és Magyarország földrajzi helyzetéből önként adódik. Egyrészt a lengyel-magyar határ oroszmagyar határrá vált; másrészt, Németország riválisa, az angolamerikai blokk erőteljesen ellentáll és egyáltalán nem lehet bizo11
