Útitárs, 1995 (39. évfolyam, 1. szám)
1995 / 1. szám
Láttuk az ő dicsőségét Jn 2,1-2 (3-11) Vízkereszt ünnepének és a Vízkereszt utáni vasárnapoknak a témája Jézus dicsőségének megjelenése ebben a világban. Jézus dicsősége ugyanis, ahogy a betlehemi istálló szegénysége mutatta, rejtve volt és rejtve marad mindaddig amíg azt Isten fel nem fedi, ki nem nyilatkoztatja. Ez történt Máriával, Józseffel, a pásztorokkal és a napkeleti bölcsekkel. Fenti igénk arról szól, hogy Jézus megmutatta dicsőségét a kánai lakodalomban. A bajba jutott családon segített a borcsodával. A történet végén ezt olvassuk: "Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét és tanítványai hittek benne." Ez az összefoglalás nem csak ennek a történetnek, hanem Jézus egész földi működésének lényege, János evangéliuma szerint. Az evangélium elején az ismert mondat is jelzi ezt: "Az Ige testté lett, itt élt közöttünk és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, kegyelemmel és igazsággal tele" (Jn 1,14). Ami a kánai lakodalomban történt, azért történt, és azért hirdettetik nekünk, hogy Jézus dicsősége felragyogjon előttünk és higygyünk benne. A kánai lakodalomban történt csodára azért kerülhetett sor, mert Jézust meghívták. A háziak nem sejtették, milyen szükségük lesz ennek a vendégnek a jelenlétére, segítségére. Sokan nem gondolnak arra, hogy ifjúkori szerelmük, házasságkötésük és családi életük idején Jézust hívják vendégnek, segítőnek. Nem gondolunk arra, hogy Jézus az igazi öröm forrása, hogy ő teszi teljessé örömünket, boldogságunkat. Ellenkezőleg, attól tartunk, hogy Jézus elveszi örömünket. Azt hisszük, mint Ádám és Éva, hogy Isten parancsolata megszegésével kell a boldogsághoz jutni, hogy Isten nélkül lehet az életet igazán élvezni. Ez a történet az ellenkezőjéről győz meg. Figyelmeztet arra, hogy igazi, tartós öröm csak Isten oldalán van. Azért hívjuk Jézust családi életünkbe, mert nagy szükségünk van rá. A szép asztali imádság: "Jövel Jézus, légy vendégünk, áldd meg amit adtál nékünk!", az étkezés alkalmain túl a családi élet különböző szakaszaira is illik. Jézus jelenléte segít abban, hogy örömünket ne engedetlenül, ne fegyelmezetlenül, ne szeretetlenül akarjuk elérni és így el ne rontsuk. Ő az, aki a mi hamar kialvó örömünk helyébe igazi, tartós örömöt ad. Jézus jelenléte nem védte meg a háziakat a kínos helyzettől, attól, hogy elfogyott a bor. Sőt, éppen ez a szükséghelyzet adott alkalmat arra, hogy Jézus segítsen, megmutassa dicsőségét. Számunkra is fontos, hogy belássuk saját szegénységünket, hiányunkat az öröm terén, hogy Jézus bőségesen megajándékozhasson az ő örömével. így azok számára, akiknél ott van Jézus, minden szükséghelyzet áldás forrásává válik. Jézus segítésének emberi feltétele az imádság és az engedelmesség volt. Az imádságot Mária, Jézus édesanyja mondta, amikor a bajt a legegyszerűbb szavakkal közölte Jézussal: "Nincs boruk”. Ez az igazi imádság. Magunk, vagy mások baját a legegyszerűbben, de a legnagyobb bátorsággal és bizalommal közöljük Jézussal, ill. mennyei Atyánkkal. Mária bizalmát, hitét nem rendíti meg Jézus helyreigazító és türelemre intő válasza. Jézus itt is, mint mindig figyel a mennyei Atya akaratára, intésére, hogy neki engedelmeskedjen egészen a golgotái keresztig. Mária nagy alázatát és bizalmát mutatja, hogy a szolgákat felszólítja: "Bármit mond nektek, tegyétek meg!" így történt, hogy Jézus parancsának engedelmeskedve, megtöltötték a hat kőedényt vízzel, és vittek a borrá lett vízből a násznagynak. A násznagy pedig megállapítva a bor kitűnő minőségét, a vőlegénytől kéri számon, miért nem ezt a bort adták elsőnek a vendégeknek. Jézus csodatetténél először a víz borrá változása tűnik fel. Érthetetlen csoda. Nincs is más magyarázat, mint hogy a mindenható, teremtő Isten hatalma van Jézussal. Általa gyógyított, oldozott fel bűnből, csendesítette le a háborgó tengert. Jézus Isten Fia, dicsősége az Atya egyszülöttjének dicsősége. Másodszor a bor mennyiségére leszünk figyelmesek. Kb. hatszáz liter az, amivel a lakodalmasokat megajándékozta. Ez, nyilván, messze meghaladta a hiányt. Jézus dicsősége kitűnik királyi gazdagságából és bőkezűségéből. "Azért jöttem, - mondja - hogy életük legyen és bővölködjenek" (Jn 10,10b). Jézus követői bővölködnek az örömben. Harmadszor a bor minősége lep meg minket. Lényegesen jobb, mint az előző. Jézus e téren sem egyszerűen pótolja a hiányt, hanem újat, jobbat ad. A Jézus által kapott öröm a bűnből való szabadulás, az új élet öröme. Jézus a vele való közösséget, az Isten országát lakodalomhoz hasonlította. Ő a vőlegény, az ő követői a násznép. A Jézusban való örömünk egyre nő - ahogy valaki mondta: "a legjobb még csak ezután jön". Jézus csodatettét - mint sok más csodáját is - észrevétlenül, titokban tette. Nem akart csodálatot, köszönetét. Sokan nem tudták, honnan való a jobbik bor. Amikor Jézus kinyilatkoztatja dicsőségét, sohasem kényszerítő bizonyítékként teszi, hanem a hit számára észrevehető módon, jelként. Dicsősége kinyilatkoztatásának célja, hogy hitre jussunk, ahogy a tanítványok a kánai lakodalomban. A hit nem csak észreveszi Jézus dicsőségét, hanem Jézushoz köt minket, hogy kegyelméből és igazságából éljünk. így lehetünk mi is Jézus dicsőségének tanúi. Joób Olivér ORSZÁGOS felnőtt evangelizációs hétvége zajlott 1994. november 5-6-án Albertirsán és Pilisen. Az első napon az irsai ev.gyülekezet volt a vendéglátó a jó néhány száz ember számára. Örömmel tapasztalhatták helyiek és vendégek egyaránt, hogy a templom megtelt. A második napon a pilisi ev.templomban kb.ezer ember hallgatta Isten igéjét. (Ugyanez a templom 1948-ban ezerkétszáz embernek adott helyet egy evangelizációs sorozat alkalmával.) A kezdő és záró áhítatokat Lukács evangéliumából merítve Balikó Zoltán tartotta. Az áhftatok alaphangja újra és újra visszacseng: "Vissza az alapokhoz!" Izgalmas dolog, amikor egy évek óta templomba járó ember szembesül a nagy kérdéssel: valóban Krisztusban gyökerezik-e az életem?... Evangelizáló előadásokat hallhattunk a bűn és kegyelem kérdéseit illetően. Ezeket a ORSZKQOS peLNŐCC evANqéuzÁOós Uécvéqe szolgálatokat Gémes István végezte. Nem lehet akkora bűnöm, aminél ne lenne nagyobb Isten kegyelme! (Valahogy ebben a megfogalmazásban érzem benne az előadások alapmondanivalóját.) A kérdés, életbevágóan fontos kérdés, hogy élek-e vele, elfogadom-e ezt a kegyelmet, amit Isten ezen az evangelizáción is kínált az ige hallgatóinak! Ezek a hallgatók valóban az ország különböző pontjairól jöttek össze, és ha alkalmi gyülekezetként is, de reménység szerint egy szívvel énekelhette több száz ember: "Jöjj, hogyha bűnöm éget, állj elém, Jézusom, Úgy, amint drága véred hullt a nehéz úton. Úgy, amint minden vétkemért, ott fenn a kereszt fáján, bért adtál, drága vért..." (Egy pilisi résztvevő)
