Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 6. szám

űmÉBSSM ÉSZAK ALATT pontosabban Németországnak azt a ré­szét értem most, amely kb. a Kasselen és Osnabrückön keresztül húzott vonal fölött a dán határig, ill. a tengerekig húzódik. Ezen a területen is több, mint 45 (lassan 50!) éve folyik protestáns lelkigondozói szolgálat. A legalább 30 éve itt élő gyülekezeti ta­gok nagyon szívesen, szeretettel emlékeznek lelkes pásztorukra, Drjákó Károly ref.lelkipásztorra, aki felkarolta, segítette az akkoriban idekerült, ide kényszerült fiatal hazánkfiait/lányait. A szolgálatban Dr.Nagy (Magnus) Ernő ref.lelkész váltotta őt föl, aki 1980 július 31-én kivált a lelkigondozói szolgálatból, így "észak” - melynek központja mindig is Hannover volt - pásztor nélkül maradt. A hannoveri presbitérium (különösen az azóta - 1992-ben - sajnos elhunyt Szirmay Iván, valamint Sipos Zoltán és Sipos Zoltánná) reményt soha fel nem adó erőfeszítéseinek és ügyes, lelkes szervezésének köszönhető, hogy a hannoveri gyüle­kezet nem esett szét. Néha alkalmi (meghívott, vagy "éppen arra járó") lelkészek szolgálatával, ha rendszertelenül is, de folytak istentiszteletek Hannoverben, egyes időszakokban pedig hosz­­szabb időre itt tartózkodó lelkészek rendszeres szolgalattal látták el a lelkigondozói munkát az egész területen. A hannoveri pres­bitérium 10 éven keresztül kitartóan kérte a német református egyháztól az üresen maradt állás betöltését. Sok sikertelen pró­bálkozás után erre csak 1991. július 1-vel került sor. Azóta vég­zem én ezt az észak-németországi Református Lelkigondozói Szolgálatot. RÖVIDEN szeretnék bemutatkozni: Menkéné Pintér Magdolna, 7 éve Németországban élő, református lelkész va­gyok. Magyarországon (Monoron) születtem 1961-ben, és ott is nőttem fel egy kis faluban, Gombán, ahol édesapám ma is ref. ban alkalmazott erre a munkára, e szolgálat kibővült Braun­­schweigra, Hamburgra és Brémára is. Mindenhol havonta egy­szer van istentisztelet, kávézással, beszélgetéssel egybekötve. Más alkalmaink is havi rendszerességgel folynak: a hannoveri biblia­óra keretében találkozik 5-10 fő. Ezen kívül Hannoverben, a Magyar Egyesülettel együtt, ún. "magyar iskolát", azaz gyermekfoglalkozást is tartunk 4-13 éves gyermekeknek. Gyer­mekmunka Hamburgban is folyik gyermekistentisztelet formájá­ban. A gyerekeknek évente egyszer nyáron rendezünk egy gyer­meknapot Edemissenben, mint pl. most is július 2-án. Hanno­verben, nagy örömünkre, 10-14 tagú ifjúsági csoportot is sikerült életre kelteni, mely 19-33 éves fiatalokból áll. Ez az "IFI" néha eltölt együtt egy szombatot Edemissenben. Ilyen találkozó volt pl. május 2-án, melyre néhány fiatal braunschweigi gyülekezeti tagot is meghívtunk, és így 16 magyar fiatal lehetett együtt. Qszre (október 29-30-ra) tervezzük a 2. nagy, körzeti, egész Eszak-Németország magyar fiataljai számára rendezendő ifjúsági találkozót szintén Edemissenben. Ugyancsak az egész körzetre vonatkozik egy gyülekezeti hétvégének a szervezése is, melyet talán (ha erre alkalmas helyet találunk) tavasszal szeretnénk megszervezni. ŐSZRE TERVEZZÜK a brémai presbitérium meg­alapítását és a hamburginak a megújítását. Nagyon sok tervünk és lehetőségünk van ebben a szolgálatban, de sajnos sok nehéz­ségünk is: nálunk is probléma a sokak érdektelensége a magyar gyülekezet életével szemben, ill. közömbössége bármilyen ma­gyar rendezvénnyel szemben. Sokmindent megakadályoz az egye­lőre nagyon szűkös anyagi keretünk is. Nagy akadály a városok térbeli távolsága (Hamburg 217 km, Bréma 170 km, Hannover * ÉSZAK JELENTKEZIK * lelkész. A Debreceni Református Kollégium gimnáziumában érett­ségiztem, majd Budapesten a Református Theológiai Akadémián folytattam tanulmányaimat, ahol 1984-85-ben tettem le a lelkész­képesítő vizsgákat. E két vizsga között az 1984/85-ös tanévre teológiai ösztöndíjat kaptam a HEKS-tői (svájci egyházi segély­­szervezet), amivel Baselben még egy évig tanulhattam. Onnan hazatérve, Budapesten, a Gorkij-fasori gyülekezetben lettem segéd-, ill. a Il.vizsga letétele után beosztott lelkész. Két év gyülekezeti munka után férjhez mentem Volker Menke német ev.lelkészhez, aki egy évet Budapesten dolgozott a Püspöki Hi­vatal teológiai munkatársaként. így kerültem 1987 végén Osna­­brückbe, majd két év múlva Edemissenbe, ahol férjem pillanatnyilag lelkész. Két kislányunk van: Nóra hat éves, Klára másfél éves. A HANNOVERI MAGYAR gyülekezettel Edemissenbe költözésünk után, 1989 őszén kerestem először a kapcsolatot, mivel hallottam, hogy ott folynak magyar nyelvű istentiszte­letek és ezeken szerettem volna résztvenni. Kérdé­semre, hogy mikor lesz a következő, jött a válasz: "Majd ha lesz megint jtt valaki, aki prédikál!” így kezdődött az itteni szolgála­tom, ami másfél évig csak a hannoveri istentiszteletek tartásából állt, majd miután az EKD (Német Evangélikus Egyházszövetség) 3/4 állás-50 km, Braunschweig 30 km). Ennek következtében sok-sok órát kell autóban töltenem, és ezek az órák a gyülekezetek élete és a lelkigondozás szempontjából gyümölcstelen, meddő, de fárasztó idők (Bár tudom, hogy vannak kollégáim, pl. Svédországban, akik ebből a szempontból még rosszabb helyzetben vannak.) TERVEK, lehetőségek, nehézségek és akadályok kö­zött, mindig újra és újra nagy élmény tapasztalni - mind nekem személyesen, mind a gyülekezet közössegének is - Isten meg­tartó, fenntartó, útegyengető munkáját. Ha már csak a lelkész nélkül átvészelt 11 évre gondolunk, aztán a sok nehézség elle­nére a gyülekezetek újraéledésére! Vagy arra, hogy "véletlenül" mindenhol voltak és vannak embe­rek, akik nem hagyják ezt az ügyet elhalni, de még halódni sem. Van­nak néha megoldhatatlannak látszó problémáink, amiből mégis adódik egy kiút. Mert, pl. mi történik, ha egy Németországban élő, magyar lelkigondozói munkát végző lel­késznő gyermeket vár és a legköze­lebbi magyar lelkésztárs 500 km-re lakik, a német egyházi hatóságok szerint pedig az egyetlen megoldás az, ha egy ideig minden leáll a ma­gyar gyülekezetben?! Ez előtt a kérdés előtt álltam másfél éve, má­sodik kislányom születése előtt. Szerencsénkre Bielefeldben volt ösztöndíjasként Kovách Tamás fia­tal magyar ref. lelkész, aki nagyon szolgálatkészen és önfeláldozóan sokat besegített, és akit - ösztöndí­jas ideje lejártával - a német ref. egyház mégis alkalmazott 3/4 évre folyt.8.old. Edemisseni gyermeknap résztve\’ői a lelkésznővel

Next

/
Thumbnails
Contents