Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám
ÚT/TfíHS Életápolás JOBB ÉS SZAKSZERŰBB LELKIGONDOZÁSSAL A CSALÁDÉRT Mivel magunk is több könyvet és cikket írtunk erről, itt csak aláhúzzuk a család-lelkigondozás fontosságát. Azaz csak összefoglalnánk a leglényegesebb család-lelkigondozói tennivalóinkat. Sose felejtsük: ha a gyökér szent, az ágak is azok (vagy azok lehetnek még). Róm 11,16. A CSALÁD DÖNTŐ FONTOSSÁGA Kiváló szakemberek egyöntetű megállapítása szerint a leghatásosabb tömegkommunikációs eszközök: a TV és a rádió, vagy akár az iskola se hat annyira mélyen és maradandóan a gyerekre, mint a család. Bármilyen változó az összetétele és struktúrája, még mindig a legegészségesebben készíti elő a gyermeket az életre. Ott éri a legmélyebb és legmaradandóbb hatás. Ott kapja az Én-Te viszonyhoz és a nemi szerep elsajátításához az ősmintákat, ősnormákat, amelyeket később szinte automatikusan utánoz. Még akkor is, ha gyermekkorában - esetleg - szenvedett egyik vagy másik szülője magatartása miatt. Ezért olyan lényeges, hogy mint képzett lelkigondozók a lelkészek ezen a vonalon is hatni tudjanak a szülőkre. Sőt, szükség esetén családterapeutaknak is kell lenniük. Ilyen esetben azonban mindig az egész családot kell "paciensnek" tekinteniük, hiszen a család igei és lélektani szempontból is élő organizmus. (Ha pl. a lelkész csak a család egyik tagjával foglalkozik csupán, ami gyakran előfordul, a család többi tagja hamarosan úcjy tekinthet rá, mint aki a családnak azzal az egy tagjával összeesküdött ellenük. Következésképpen a lelkész inkább elmérgesíti a helyzetet békességszerzés helyett.) Csak megemlítjük, hogy a modern lelkésznek minimális gamologiai, azaz házasságlélektani ismeretek birtokában is kell lennie. Hiszen, ha egyáltalán tanácsot kérnek tőle, vagy bújukat, bajukat panaszolják, azok többnyire házassági problémák. A JEGYESOKTATÁS A többnyire meglehetősen rutinszerű vagy semmilyen jegyesoktatás helyett valami alaposabbat kell kidolgoznunk és a jegyeseket, ha még el tudjuk érni őket, jo és megfelelő irodalommal kell ellátnunk. Már vannak ilyen könyveink, a r.k. egyháznak is kitűnő jegyesfelkészítő sorozata van, sőt egyik-másik világi gyermekpszichológus és gamológus könyvét is ajánlhatjuk. A magunkét ("Nem jó az embernek egyedül lenni") ne esküvői ajándéknak adjuk, hanem lehetőleg már akkor, amikor megtudjuk, hogy gyülekezetünk két fiatalja össze akar házasodni; még az esküvő előtt hívjuk meg őket pl. egy csésze tea melletti meghitt megbeszélésre: a könyv alapján. A családi kézikönyvecsket pedig már a keresztelő alkalmával kellene átadnunk a szülőknek, vagy azt megvételre ajánlanunk. ELVÁLT HÁZASPÁROK - VÁLÁS-ÁRVÁK Egyre több gyülekezeteinkben az elvált házaspár és a váTas-árva. Főként a gyermekét magányosan nevelő fiatal vagy középkorú asszony, aki egyszerre birkózik szexuális éhenmaradottságával, magányával, vagy viszonya komplikáltságával (megélhetésével, gyermeke nevelésével). Ritkábban, de előfordul ez gyermekét nevelő férfivel is. Legalább a gyermek-istentiszteleteinkre járó válás-árvákat nyilvántartjuk-e és megkisérlünk-e valamiféle szorosabb kommunikációt kialakítani velük és a neve/ő-szülő segítségére lennünk? Sorolhatnánk az új családszituáció nyújtotta család- és házasság-lelkigondozói feladatainkat. Ha lélekben erre készek vagyunk, fel vagyunk-e erre a feladatra szakszerűen is készítve? Már 1932-ben egy strassburgi lelkészkonferencián az előadó, századunk egyik legnagyobb szellemóriása, a pszichiáter C. G. Jung, az egykori protestáns papgyerek, a "Die Beziehungen der Psychotherapie zur Seelsorge" c. hatalmas előadásában szemére vetette lelkészhallgatóinak, miért engedik át egyre nagyobb számban híveiket a pszichológusoknak ahelyett, hogy a szükséges héber és görög egzegézis mellett épp olyan szükséges, ám korszerű "emberegzegézist"is tanulnának. Ma több mint fél évszázad múltán így mondanók: olyan pasztorálpszichológiát, amely nem csak jobb lelkigondozókká, hanem még jobb igehirdetőkké is tehetné új lelkészgenerációnkat. Hiszen a hívekkel való aktívabb, intenzívebb és gyakoribb egyszemélyes foglalkozás igehirdetésüket is életesebbé tenné, mert a valós életből mennének fel a szószékre. Ha a bajba jutott családokon valóban segíteni akarunk, ezen a fronton is előbb saját lelkigondozói bajbajutottságunkon, viszonylagos képzetlenségünkön kellene sürgősen segítenünk. A HITELES KERESZTÉNY ÉLETFORMA Valaki nemrégen becsületes kritikával, ám empátiával így határozott meg bennünket: a mai kereszténynek ez a neve, hogy csak akkor beszéljen, ha kérdezik, ám úgy éljen, hogy kérdezzék. A család felé való szolgálatunk pedig csak akkor lesz, akkor lehet eredményes, ha házassági és családi életünk megkérdezésre méltóan hiteles. Nem hibátlan, de nem takargatott nevelési és egyéb csődjei ellenére, vagy éppen azért, mégis hiteles. Azaz, hitünk megválása mellett naponként újra kezdett életforma is - az Úrban. (Gyökössy Endre: Életápolás, 1993.Kálvin-kiadó) ★**★***★***★*★★★*****★★**★**★★★★★*****★******** Genf, Svájc. Az Evangélikus Világszövetség öt új egyházat vett fel tagjai sorába: Indonéziai Keresztény Evang. Egyház, Thaiföldi Evang. Egyház, Ingermanni Evang. Egyház (Szt. Pétervár melletti, főleg finnek által lakott terület), a nicaraguai "Hit és Reménység" Evang. Egyház és a Hondurasi Evang. Egyház. Stuttgart, NSzK. 71 afrikai, ázsiai, latinamerikai fejlesztési tervet támogat jelenleg a "Brot für die Welt" (Kenyeret a Világnak), a német evangéliumi keresztények nagy gyűjtési mozgalma. 23 millió német márkát szavaztak meg idén ezekre a célokra. Moszkva. A moszkvai Vörös-téren levő, újjáépített kazáni katedrális bejárata fölé, a patriarchátus művészei egy évi munkával tízezer kövecskéből egy Madonnát ábrázoló mozaikképet készítettek. A templomot 1930-ban rombolták le, s most három év alatt újra felépült.
