Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 5. szám
Krisztuskövető életek: Mária Dorottya József nádor (1776-1847), II.Lipót császár fia, Ferenc osztrák császár és magyar király testvére volt, de sokban elütött tőle. A nádor emberszerető, szabadelvű gondolkozást! és reformokra hajló ember volt, amihez különleges műveltség és lelki nemesség is járult. Háromszor nősült, de egyik felesége sem volt római katolikus. Az első, Alexandra Pavlovna ( + 1801) az orosz orthodox egyházhoz tartozott, a második, Hermina (+1817) református, az utolsó, Mária Dorottya ( + 1855) pedig evangélikus volt. József nádor első két feleségével aránylag rövid ideig élt, Mária Dorottyával haláláig. Mária Dorottya alakját talán a legalkalmasabb úgy bemutatm, hogy megkíséreljük három arcát megrajzolni. I. A CSALÁDANYA 19 ÉVES KORÁBAN jegyezte el Mária Dorottyát József, aki akkor 43 éves volt és 1796 óta Magyarország nádorának a tisztségét viselte. Menyasszonyának apja Lajos herceg, a württembergi király testvére volt, anyja Lujza Henrietta pedig az orániai hercegi házzal, a hollandiai uralkodókkal volt rokonságban. Mária Dorottyáról azt tartották, hogy korának legműveltebb asszonya volt. Evangéliumi nevelést kapott és nagy befolyással volt rá a pietizmus és az azzal párosult puritanizmus. Tudott angojul és franciául, a klaszszikusokat és az Újszövetséget eredetiben olvasta, és szeretett volna héberül is megtanulni, hogy ezt tehesse az Ószövetséggel is. E célból Pozsonyban órákat vett. Hetenként háromszor egy zsidó tanító járt ottani palotájába, anélkül, hogy József nádor ezt ellenezte volna. Ézenkrvül szerette a zenét és kedvelte a kertészkedést. Budán felvette a kapcsolatokat a magyar főrendekkel és családokkal, köztük gróf Széchenyi Istvánnal, akinek könyveket kölcsönzött. Hatására meleg családi hangulat vette át az uralmat a budai palotában, ahol eddig a szigorú spanyol etikett uralkodott. Ez azonban nem volt azonos egyes külföldi protestáns körökben ekkor elterjedt puritánjellegű (kultúraellenes) szellemiséggel vagy korlátok nélküli szabadossággal. Mária Dorottyának először a mostohaanya szerepét kellett betölteni. Elődje, Hermina gyermekszülésben halt meg és ikreket hagyott maga után: Istvánt és Herminát. Nevelésük nagymértékben mostohaanyjuk feladatává vált. Érthető tehát, hogy 1848 tavaszán, amikor Budán már István volt a nádor és Mária Dorottya özvegyasszonyként Bécsben élt, titkon sietve Budám utazott, hogy a válságos időkben nevelt fia mellett legyen. Istvánnak ui. Kossuthék felkínálták a magyar koronát. A fiatal nádor azt nem fogadta el, de a császári ház már a felajánlás tényére is gyanús szemmel nézett, és Istvánnak német édesanyja birtokaira kellett távoznia. ♦ MÁRIA DOROTTYÁNAK öt gyermeke született, két fiú és három leány, akik közül egy leány nagyon korán, idősebb fia, Sándor pedig 12 éves korában meghalt. Az édesanyát erős hite segítette abban, hogy a csapást el tudja viselni. Mind mostoha, mind édes gyermekeit nagy szeretettel nevelte. A nevelést azonban meg kellett osztania az udvar által kijelölt nevelőkkel, akik római katolikus papok voltak. A nádomé nem csak gyermekeire, de féxjére is nagy befolyást gyakorolt. Ez abban is megmutatkozott, hogy félje nem egy esetben nem a papoknak, hanem felesegének adott igazat. Az is jellemző, hogy amikor kitűnt, hogy Budán senki sem akar egy építendő evangélikus templom céljaira telket eladni, maga a nádor vásároltatott meg valakivel egy eladó telket, és ez került azután az evangélikus egyházközség tulajdonába. A budai palota vendégei nem csak katolikus papok voltak, hanem protestáns lelkészek is: Bauhofer György budai evangélikus lelkész, Székács Sámuel evangélikus püspök és a református Török Pál. I- lyesmi sem történt azelőtt a Habsburg-palotákban. A nádomé legnagyobb vívmánya az volt, hogy rávette férjét arra, hogy naponta olvassa vele a Bibliát. Ámikor férje beteg lett, ő maga olvasott fel abból a betegágynál, sőt magyarázta a szöveg értelmet a betegnek. Nagy örömöt jelentett Mária Dorottya számára, amikor félje egyszer kijelentette: "Már látom, hogy a nép kezébe kell adni a Bibliát." József nádor, aki mindvégig hűséges tagja maradt a római katolikus egyháznak, egy sok áldozatot követelő galíciai felkelés leverése után tette ezt a kijelentést. Gyermekei a Habsburg ház hagyományai miatt nem követhették anyjuk vallását. Hittanáruk a budai római katolikus főesperes volt. A nádomé is résztvett minden hittanórán, mert tudni akarta, hogy mire tanítják gyermekeit. A hittanár nagy buzgósága ellenére kisebbik lánya egyszer azzal a kéréssel fordult anyjához, hogy jobban szeretné, ha édesanyja lelkipásztora, Bauhofer György tanítaná őt hittanra. Ez persze nem volt lehetséges. Egy másik alkalommal a kislány vitatkozni kezdett az esperessel, éppen, amikor az a tisztítótűzről szóló tanítást ecsetelte. Az órán jelenlevő Mária Dorottya ezt a "teológiai vitát" igen gyorsan és ügyesen befejezéshez juttatta, anélkül, hogy megalkuvóvá vált volna. A nádomé igyekezett gyermekei nevelését a Biblia megismertetése által is kiegészíteni. Ismerünk olyan feljegyzést, hogy a gyerekek tányérjaira aranybetűkkel bibliai verseket íratott. József fia gyermekkorában szorgalmas bibliaolvasó volt és több evangélikus énekköltő versét megtanulta. Katonai nevelője később megtiltotta a fiúnak a bibliaolvasást, aki azonban még felébresztése előtt, a kora hajnali órákban, lámpafénynél tette meg azt. * A 70. ÉLETÉVE FELÉ KÖZELEDŐ József nádor életének utolsó szakaszában sokat betegeskedett. Halála 1847 január 11.-én következett be. Előtte, 15 napon át Mária Dorottya állandóan mellette volt, sohasem hagyta el a várpalotát, sőt nem feküdt a saját ágyában, hanem csak férje szobájában bóbiskolt. így nem csoda, hogy a halál bekövetkezése után ő maga is letört. Bizonyára sejtette, hogy ez a nap neki nem csupán férje elvesztését jelentette, hanem azt is, hogy hamarosan elveszti fogadott hazáját, Magyarországot, sőt, mondhatni, gyermekeit is. Mivel a Habsburg család attól tartott, hogy a fiatal Józsefi ha majd felnő, kilép a római katolikus egyházból, amint édesapja meghalt, azonnal elkülönítették édesanyjától, bár még csak 14 éves volt. A megözvegyült nádométól azt követelték, hogy azonnal költözzön Bécsbe, Budán maradt fia csak kéthetenként írhatott neki. Ennek ellenére, József sohasem hidegült el édesanyjától, de Magyarországtól sem. Legszívesebben alcsúti birtokán tartózkodott és különös felelősséget érzett a szegényekért, elesettekért és a szabadságharcban résztvettekért. Ő volt az első az újkori magyar történelemben, aki a cigányok érdekében próbált valamit tenni, és nyelvüket is tanulmányozta. (folytatjuk) Pósfay György *************************************
