Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 2. szám
m/mnssK A február 17-én 80.sziiletésnapját ünneplő Dr.Gyökössy Endre ref lelkészt, gyülekezetünk barátját köszöntjük ezekkel a soraival. A BOLDOGMONDÁSOK MARGÓJÁRA (Mt 5,1-12-hez) Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják, hogyan éljenek. Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük. Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok. Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői. Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz. Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára. Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak is, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket. Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak. Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük. Dr.Gyökössy Endre Szabó Lőrinc: Az Árny Keze "Maradj velem, mert beesteledett!'' Bibliát hallgat a gyülekezet. Alkony izzik a templom ablakán. Hitetlen vagyok, vergődő magány. "Maradj velem, mert beesteledett!"- Ha így idegen, vedd emberinek, súgja egy hang, s ahogy látó szemem elmereng a régi jeleneten, az emmausin és felejtem magam, a sugár-hídon némán besuhan egy örök árny: lehetne Buddha is, de itt másképpen hívják, és tövis koronázza: én teremtem csupán, mégis mint testvérére néz reám, mint gyermekére, látja, tudja, hogy szívem szakad, oly egyedül vagyok, s kell a hit, a közösség szeretet. S kezét nyújtja. Mert beesteledett. *************************************************** Katmandu, NepaL 40 éve dolgoznak keresztény misszionáriusok az országban. 1952-ig külföldi egyáltalán nem juthatott be a királyságba. Elsőként két angol misszionáriusnőnek engedték meg egy klinika megnyitását. Elnyomás és üldözés ellenére a 40 év alatt kb. 5 ezer keresztény gyülekezetei tartanak számon kerek 70.000 hívővel. Moszkva, Oroszország. Az orosz kormány hat moszkvai templomot ad vissza az Orthodox Egyháznak, többek között a Vörös-téren álló Szt.Baziliosz-katedrálist és a Kreml harangtomyát. A templomokat az 1917-es forradalom után vették el az egyháztól. folyt. 1. old. Erre gondolt a kereszténység akkor is, amikor a húsvét hajnalán megkeresztelendő új tagjait készítette elő a keresztségre. Hiszen a Jónást elnyelő hal megmentette őt a vízben a pusztulástól. A keresztelő vizében pedig az örök szabadulást szintén egy hal jelentette: a "Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó" szavak kezdőbetűiből összeállított ICHTHYS szó a görög nyelvben halat jelent. Nem véletlen tehát, hogy számtalan keresztelőmedencén, kancsón, tálon éppen Jónást ábrázolják a hallal. 3. Éppen ez az utolsó gondolat jött segítségére a keresztényeknek, akiket Jézus Krisztus evangéliuma kiragadott a sötétség birodalmából és a világosság gyermekeivé tett. A szabadulás fölötti örömükben sem feledkeztek meg azokról, akik Jézus Krisztus megjelenése és munkája előtt éltek. Vajon elvesznek azok, hiszen nem hallhatták az evangéliumot? Vajon mi lesz az ótestámentumi istenemberekkel, akik legfeljebb prófétálhattak az üdvösségről, de nem tarthatták karjukban, mint az agg Simeon próféta, a gyermek Jézust? Péter első levelében olvashatjuk, hogy Jézus "elment a börtönben tartott telkekhez, hogy hirdesse nekik az evangéliumot" (3,19), és hogy "hirdettetett az evangélium a holtaknak is" (4,6). S mivel a kereszténység a mennyet, mint az Istennel való teljes közösséget, a poklot pedig, mint a tőle való teljes elszakítottságot értette, a péteri verseket szívesen használta fel az örömhír közvetítésére: Krisztus elszenvedte a halált nagypénteken, Isten pedig feltámasztotta őt harmadnap. Azonban a halála és a feltámadása között Jézus Urunk szerét ejtette annak, hogy az evangéliumot nem hallókat kiszabadítsa az Istentől elszakadottság börtönéből: nekik is meghirdette Isten szabadító és üdvözítő kegyelmét. Nagyszombat azért nagy örömünnep számunkra, mert Jézus Krisztus Urunk halálának és feltámadásának egyetemes érvényét hirdeti. Mindenkire érvényes azóta az, amit Isten általa meghirdetett. Mai "börtönökben" ülők is ebből meríthetnek vigaszt és erősítést: Krisztus győzött még a pokol hatalmai felett is. Gondoljunk mindig erre, ha istentiszteleteinken elmondjuk az apostoli hitvallást, amelyben olyan szerény két szócskával teszünk erről is vallást: "alászállt a poklokra".
