Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 1. szám
ÚT/TfífíS Bemutatjuk Szülőföldem a hegyek övezte tündérország: Erdély. Apámat Nyíregyházáról sodorta ide a sors még 1944-ben, miután a soproni teológiát elvégezve, püspöke Marosvásárhelyre küldte, a háborúban szétszóródott gyülekezet összefogására. Itt ismerte meg az otthonából kitelepített Béldicsalád egyik lányát, anyámat, s a házasságukból született hat gyermek közül harmadikként jöttem a világra 1950. december 16-án, Marosvásárhelyen. Szülővárosomban érettségiztem, majd teológiai tanulmányaimat a kolozsvári Egységes Protestáns Teológiai Intézetben végeztem. A külföldi ösztöndíj előfeltételeként egy félévet Nagyszebenben, a német nyelvű Ev. Teológián tanultam. A külföldi tanulmányút álom maradt csupán. 1973- ban Brassóban avatott lelkésszé az akkori püspökhelyettes, Szedressy Pál, majd a bukaresti magyar ev. gyülekezetbe, onnan a temesvári gyülekezetbe kaptam segédlelkészi kinevezést. Megpályáztam és elnyertem a nagybányai gyülekezet rendes lelkészi állását, amelyet már nem töltöttem be: nem tudtam elfogadni egyházi feletteseimnek az államhatalommal szemben tanúsított hajlékonyságát, lemondtam a lelkészi szolgálatról és a civil életben kerestem megélhetést, előbb, mint dekorátor, később, mint formatervező. 1987-ben 6 éves kisfiámmal menekültként Svédországba jöttem; családomat közel két és fél éves várakozás után láthattam újra. 1988-tól bekapcsolódtam a svédországi magyarok életébe, s felkérésre számos alkalommal szolgáltam a magyar protestáns gyülekezetekben. Az Egyháztanács 1990 júniusában bízott meg az akkor már beteg Koltai Rezső helyettesítésével, majd 1991-től, az ő nyugdíjba vonulása után, a teljes szolgálat ellátásával. A Svéd Egyház előbb helyettesítő lelkészként, 1992 tavaszától pedig a stockholmi püspökség alkalmazásában a svédországi magyar protestáns hívek közötti országos szolgálatra nevezett ki. A mai Magyarország közel háromszorosát kitevő szolgálati területen rendszeresen tartok istentisztele-Az igehirdető hivatala »Krisztus nem arra rendelte az igehirdetői szolgálatot, hogy vele pénzt, vagyont, megbecsülést, barátságot szerezzünk, vagy általa előnyökben részesüljünk. Hanem arra, hogy az igazságot szabadon és nyilvánosan napvilágra hozzuk, a gonoszt elítéljük és elmondjuk, hogy mi szolgál a lelkek hasznára, üdvére és boldogulására, stb. Hiszen Isten Igéje nem azért van, hogy a cselédet és a szolgát házimunkára, kenyérkeresetre vagy a polgármestert kormányzásra, a parasztembert pedig szántásra és szénakészítésre tanítsa. Összefoglalja: nem ad és nem is kínál föl földi, idői javakat (hiszen azt az értelem már korábban is tanította), hanem azt akarja: hogy juthatunk el arra a másik életre. Ami azt is jelenti, hogy ez az élet is szükséges és benne táplálkozol, amíg tart; s ezt mégis úgy tedd, hogy tudod, hová tartozol, s hol élsz, ha ez az élet egyszer véget kell érjen . . .« Luther Mt 5,1-2 alapján a wittenbergi városi templomban tartott prédikációjából. Genf. Az elmúlt évben a genfi református teológián hét fiatal magyar vendégteológus tanult: három Szlovákiából, három Erdélyből és egy Magyarországról. Hetenként közösen tartott bibliaóráikra bekapcsolódtak a helyi magyar protestáns gyülekezet tagjai is, 20-30 résztvevővel. A fiatal teológusok besegítettek a havonkénti istentiszteletek megtartásában is, sőt, a Géniben élő magyar diplomaták gyermekei közül hármat - kellő felkészítés után - meg is konfirmáltak. tét Stockholm, Vásteras, Göteborg, Borás, Malmö, Helsingborg, Sölvesborg, valamint a norvég főváros, Oslo magyar gyülekezeteiben, számos más városban pedig alkalmi szolgálatokat. Feleségem, a brassói születésű Veres Mária-Magdolna biológus. Három gyermekünk közül Indira lányunk 18, Ágota 13, Márk fiunk pedig 11 éves. Jelenleg Stockholmban élünk. Egyházunk és népünk szolgálatában állva vallom: »A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy véka alá, hanem, hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban« (Mt 5,15). Molnár-Veress Pál 4 Istent kerestem, de ő elrejtőzött. Kerestem a lelkemet, és nem találtam. Kerestem a testvért, s megleltem mind a hármat. (Névtelen egy szibériai fogolytáborból) Hofgeismar, NSzK. Az ún. Arnoldshain-i Konferencia a lelkészek idegen vallásúakkal való házasságát lehetővé akarja tenni egységesen az egész EKD- belül. Főleg az uniált és a református egyházakban most heves vita folyik erről. A jogi bizottság véleménye szerint egy protestáns lelkész akkor se veszítené el hivatalát, ha zsidó vagy muszlim a házastársa. A házastársnak viszont írásban kell adnia, hogy születendő gyermekeit keresztyén hitben fogja nevelni. Bern, Svájc. A rk. püspöki konferencia és a Svájci Zsidó Gyülekezetek Szövetsége »az Isten és ember elleni« bűnnek jelentette ki az újra feléledt antiszemitizmust. A közös nyilatkozatot a zsidók Spanyolországból való kiűzése 500. évfordulója alkalmából tették közzé. Páris, Franciaország. 420 atomerőmű van üzemben szerte a világon, 76-ot most építenek. A francia áramtermelés 72,7 százalékát szolgáltatják atomerőművek, Belgiumban 59,3%-t, Svédországban 51,6%-t. A negyedik helyen áll Magyarország 48,4%-al. London, Nagybritannia. A Sunday Times jelentése szerint a szentpétervári Alexander-Szacskov-Kórház 35 ezer, terhességmegszakításból származó méhlepényt adott el az elmúlt évben francia kozmetikaüzemeknek. Kölcsönhumor
