Útitárs, 1993 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1993 / 6. szám
ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvn.évfolyam 1993.6. szám Fényfeszültségben "Másfajta" karácsonyi kép van a kezünkben itt. Hiányoznak róla mindazok a kellékek, amelyeket mi olyan fontosaknak tartunk: jászolbölcső, állatok, József, betlehemi csillag, pásztorok. A kép megosztottsága miatt a kalendáriumba is igen nehéz besorolni: nem tudjuk, tél van-e, vagy nyár? Az arányok is furcsák: a kép alsó kétharmadát szinte földalattinak látjuk, a fölső harmad pedig sivárságot és vigasztalan körvonalakat sejttet. Pedig a festő ezt a címet adta képének: karácsony. Vagy jobb fordításban: a megszentelt éjszaka. Próbáljuk azért - leküzdve a megszokotthoz való ragaszkodásunkat - megkérdezni a festőt: mit szándékoz közölni velünk? Mivel azonban közölnivalóját is a saját szemünkön át befogadva tudjuk csak érzékelni, bizonyosan gazdagodhatunk a szemlélés által. Nagy fénykörben ül Mária, ölében áll a gyermek. Az eredeti képen a fénykör alapszíne a vörös, különböző árnyalatban. Meglepő, hogy áll a gyermek. A festészet egyébként az ülő Gyermeket ábrázolja szívesen. Hiszen aki áll, azt vagy nem kínálták meg hellyel, vagy nem szabad leülnie. Csak aki ül, az parancsol, annak van hatalom a kezében. Ám ez a kis Jézus nem ül. Nem a hatalmas Úr lép itt elénk. Nincs neki hatalma. Sőt rá van utalva az édesanya ölére, amelyből származik, s a vállára, amelyre támaszkodik. Tiszteletteljes meghajlás ez azelőtt az édesanya előtt, aki világrahozta a Gyermeket. Azonban mégsincs itt valami szentimentális kapcsolatkifejezés kettejük között. Mária nem babusgatja, csak védőn tartja a kezében fiát, a Fiú pedig jobbjával mintha intene valakinek. Hogy ki az, azt a kép nem árulja el, de Mária és Jézus tekintete igen. Nem egymást figyelik, nem a rózsákat nézik. De kettejük tekintete Arra szegeződik, Aki nincs a képen. Hiszen nem fér bele sem-Beate Heinen (1983): Karácsony
